Azokat, a melyeket a szentséges császári és királyi felség az ő legkegyelmesebb uruk, a fenséges Miksa Ernő ausztriai főherczeg s egyben igen kegyelmes uruk utján ezen Magyarország karainak és rendeinek külön iratában a jelen országgyülés alatt kegyelmesen előterjesztett, az országnak ugyanazon karai és rendei alázattal megértették:
1. § És mindenekelőtt Ő felségének atyai gondoskodásáért, a melyet eddig emez ország iránt tanusitott és a melyet jövőre is kilátásba helyezett, a lehető legnagyobb hálaköszönetet mondják.
2. § A legalázatosabban kérvén Ő felségét, hogy hivei irányában eme régi kegyelmességével és kegyes gondoskodásával fölhagyni ne méltóztassék, hanem ugy azoknak, mint az egész keresztyénségnek az érdekében továbbra is mindenkor és szakadatlanul szolgálatot tenni.
3. § A mit pedig Ő felsége az ő unokatestvére, a fenséges Miksa Ernő főherczegre nézve fölemlit, hogy tudniillik ez a jelen országgyülési tárgyalásoknak az élén álljon és hogy az ország karai és rendei az előterjesztett ügyekben készséget tanusitsanak:
4. § E tekintetben Ő felsége kegyelmes kivánságában és megbizásában, az Ő felségétől felhozott okokból szivesen megnyugosznak ugyan; mindazáltal ujólag, meg ujólag kérik Ő felségét, hogy annyi év után méltóztassék végre valahára az ő hivei közé jönni és jelenlétével a bajaikon segiteni.
5. § A melyek nézetük szerint, csak ugy orvosolhatók igazán; ha panaszaikat és sérelmeiket Ő felsége személyesen láthatja és hallhatja.
