Továbbá, a midőn Ő császári felsége előterjesztésének a czikkelyei között, néhol, minden mulasztásnak és főként az adó föl nem hajtásának és a megajánlott katonaság ki nem állitásának az okát, világosan, magukra a karokra és rendekre háritani látszik:
1. § Nem kételkednek felőle, hogy Ő felsége tudja, miszerint már ezelőtt is Ő felségének nagyon gyakran a szemei elébe tarták, hogy mindezekben a dolgokban nem egyéb a hiba, mint az, hogy az ő összes vagyoni erejük és anyagi helyzetük minden évben csökken és a folytonos háboru terhei miatt naponta rosszabbá válik, és hogy a segély megajánlása után, részint a katonák rakonczátlankodásától, részint pedig az ellenség kirohanásaitól nyomorgatva vannak és igy a számbavett házak mennyisége is megfogyatkozik.
2. § És jóllehet, hogy ez a nemzet, kezdettől fogva, már ezelőtt is, különböző csapásoknak volt kitéve, mindazonáltal az ország karai és rendei remélik, hogy Ő felsége már régóta tudja, hogy a mig virágzóbb állapotban voltak, Ő felsége kivánságára és a haza jóllétére és megmaradására, sem az állhatatosságban, sem a hüségben, sem vagyonuk önkéntes föláldozásában soha semmit el nem mulasztottak, hanem ősi szokás szerint, minden erejükkel, minden körülmények között, elődeik nyomdokait követték.
3. § A mit ezután is, a mig élnek, avagy közülök csak egy is életben marad; minden tehetségükből bizonyára a legnagyobb örömmel tesznek, csakhogy ők is kegyelmes tekintetbevételben részesüljenek és a katonák féktelenségével ne terheljék őket.
