1603. évi X. törvénycikk

az ország rendei alázattal okát adják annak, hogy a terményre és az ágyuknak meg az élelmi szereknek a szállitására, meg a szekerek és a barmok szolgáltatására nézve mit sem tehetnek

Továbbá azt sem látják lehetőnek, hogy Ő felségének gabona terményt igérhetnének vagy ajánlhatnának, mert a mi eféle az ország meglevő részeiben volt, azt a telhetetlen katonaság, egészen ugy fölemésztette, hogy a lakosok közül igen sokan most koldulással kénytelenek a legnyomorultabban tengődni.

1. § Az ágyuknak és élelmiszereknek a szállitására, valamint a szekereknek és a barmoknak az adására nézve, kétségtelen, hogy a mi részükről volna, azt örömmel kirendelnék, ha a katonaságnak féktelen garázdálkodása utját nem állaná és ha mindent el nem rabolna; de még ha leginkább akarnák is, az Ő felsége seregei részéről, minden barmaikból és élelmi szereikből annyira ki vannak fosztva, hogy teljességgel semmit sem határozhatnak.

2. § Alázattal kérik tehát, hogy hibájukul ne tulajdonitsák, ha az Ő felsége várakozásának eleget nem tehetnek.