Mi, második Rudolf, Isten kedvező kegyelméből mindenkor felséges római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Slavonia stb. királya; Ausztria főherczege, Burgundia, Styria, Karinthia, Krajna herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol és Görcz grófja stb., a jelen levelünknek rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, mágnás és báró urak, nemesek és a mi Magyarországunk, s az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik az Úrnak a jelen ezerhatszáznegyedik esztendejében, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját követő legközelebbi napra, azaz a közelebb mult februárius hó harmadik napjára, vagyis Szent Balázs püspök és vértanu ünnepére hirdetett közönséges országgyülésükre vagy összejövetelükre, a mi parancsunkból Pozsony városunkba egybesereglettek, a fenséges fejedelem: Mátyás, ausztriai főherczeg, a mi igen kedvelt testvérünk utján, a ki tudniillik a mondott közönséges országgyülésnek a mi nevünkben és személyünkben az élén állott, az alább irt és ugyanazon országgyülésen, mindnyájuknak közös akaratával, szavazatával és kölcsönösen egybehangzó megegyezésével alkotott czikkelyeket adták és terjesztették mielénkbe:
2. § Alázattal esedezvén, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek, tetszőknek tekintvén és királyi jóváhagyásunkkal ellátván, királyi hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helyben- és jóváhagyni, megerősiteni és ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illet, mindenkivel megtartatni méltóztatnánk:
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
