1604. évi VI. törvénycikk

a szolgálataikat, az év betöltése előtt elhagyó katonákra nézve és nagyobb haszonlesésből külföldiek szolgálatába szegődőkre nézve, valamint azokra nézve, a kik katonákat nem állitottak ki és egyebeket sem teljesitettek, a korábbi évi törvénycikkelyeket megujitják; továbbá arról, hogy az uraknak és a nemeseknek fekvőjószágait tisztségül szállásképen a katonák között ki ne oszszák, és a rablók büntetéséről

Azokra nézve, a kik szolgálatukat az év kitöltése előtt elhagyják, vagy nagyobb haszonért külföldiekhez szegődnek és a kik a korábbi években katonát nem küldöttek, sem nem tartottak, sem az arra kitüzött időben elő nem állitottak; avagy övéiket a táborból visszavonták, vagy a rakonczátlankodó katonaságot szokás szerint a szegény népre tolták (a miképen ez az országnak ugy a felső, mint ezen részeiben levő legtöbb véghelyen történni szokott); a korábbi évek törvénycikkelyeihez ragaszkodnak.

1. § A karok és rendek alázattal esedeznek tehát, hogy Ő felsége meg ne türje azt, hogy az urak és nemesek mezővárosait és faluit a katonáknak, ezek tisztsége és saját uralma alá, valamint Szlavoniában szállásul beoszszák s ily módon a szegény népet elnyomják.

2. § És megállapitják, hogy ha az ilyen rablókat a véghelyeken kivül, bárhol, a kóborláson és a szegény nép ingóságainak és fekvő javainak a kifosztásán rajta érik is, ha azokat az alispánok vagy bárki más a kapitányoknak bejelentik, akkor a főkapitány, a ki alatt állanak, azokat hivatalvesztés terhe alatt érdemük szerint megbüntetni és állomásaikra, meg véghelyeikre visszavinni tartozzék.