Továbbá: a karok és rendek tekintetbe vevén tekintetes és nagyságos Reineggi és Drosendorffi Molárd Ernő szabad báró urnak, a Gyümölcsoltó Boldogasszonyhoz czimzett rend aranylánczos lovagjának, a szentséges császári és királyi felség udvari tanácsosának, ausztriai helytartónak, valamint a fenséges Mátyás főherczeghez, Ő felségétől mellé adott titkos tanácsosnak, és annak, valamint a fenséges Miksa és Albert főherczegek kamarásának, nemcsak az összes ügyek kedvező intézése körül a hüséges és buzgó közremüködését; hanem azt a buzgalmát és igyekezetét is, a melyet a szentséges császári és királyi felségnél az ő legkegyelmesebb uruknál a legfontosabb és legjelentősebb ügyek előbbrevitelében kifejtett; nemkülönben az ő jeles tulajdonságait és lelki adományait, meg e magyar nemzet irányában, a melyből anyai ágon leszármazott, az őszinte és különös hajlandóságát:
1. § Hozzájárulván ezekhez a szentséges császári és királyi felségnek és a fenséges fejedelemnek Mátyás ausztriai főherczegnek, az ő legkegyelmesebb uraiknak, az Ő felségeik irányában teljesitett hü szolgálatok alapján való közbenjárása is, a karok és rendek ezt a Molárd Ernő urat, nagyságos Molárd János urral, a szentséges császári és királyi felség hadi tanácsosával és a komáromi várőrség főkapitányával, valamint a fenséges Mátyás főherczeg kamarásával; nemkülönben a tisztelendő Lajos urral, a Boldogságos Szüz Mária német lovagrendje középkeresztesével, meg a szentséges császári és királyi felség tanácsosával, az ő egy apától és egy anyától való testvéreivel együttesen; a kik eddigelé hasonló hüséggel és odaadással voltak és remélhető, hogy lesznek ezután is, maguk közé és a társaságukba bevették és befogadták és erre nézve tőlük a szokott esküt bevették.
2. § De akképen, hogy ugy ezek a Molárd urak, mint a többi német urak és egyéb akármiféle nemzetből valók, a kiket a magyarok közé bevettek és befogadtak, avagy ezután be fognak venni, habár az esküt letették is, nevüket az ország végzéseibe beiktatták is, a maguk és utódaik nagyobb erősségére, a magyar kanczelláriától, a kiváltság és bizonyitó leveleiket, a miképen ez a többi országokban és tartományokban is szokásos, még is kivenni tartozzanak és kötelesek legyenek.
