Mi reinecki és drosendorffi Molárd János, szabad báró és a szentséges császári és királyi felség hadi tanácsosa, Komárom főkapitánya és Ő felsége véghelyein a pattantyusmesterek főfelügyelője:
1. § Goldbergi és mursteteni Althán Adolf, szabad báró és a szentséges császári és királyi felség hadi tanácsosa, és a mezei pattantyusok főfelügyelője és a szentséges császári és királyi felség hadseregének kormányzója;
2. § Betlenfalvi Thurzó György gróf, Árva vármegye örökös ispánja, Magyarországon királyi főasztalnokmester és a szentséges császári és királyi felség tanácsosa;
3. § Kisasszonyfalvi Isvánffy Miklós, Magyarországon főajtónállómester és a császári és királyi szent felség tanácsosa;
4. § Kollonich Szigfrid, a császári és királyi szent felségnek Magyarország dunáninneni részeiben főkapitánya, haditanácsosa és aransarkantyus vitéz.
5. § Batthyány Ferencz, Sopronvármegye ispánja, a császári szent felségnek Magyarország dunántuli részeiben főkapitánya.
6. § Monyorókeréki Erdődy Kristóf, moszlavinai örörkös ispán, a fenséges Mátyás, ausztriai főherczeg, kamarása; mint a béke alkudozásokra kiküldött biztosok:
7. § Valamint a nagyságos fejedelem, István, Erdély fejedelme, székelyek ispánja, és a magyarországi részek ura, részéről, ugyanezen béke alkudozásokhoz kiküldött: Illésházy István: Trencsén és Liptóvármegyék ispánja; bedeghy Nyáry Pál; czobor-szent-mihályi Czobor Mihály és Hoffman György, a jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetre és jelentjük mindenkinek, a kit illet:
8. § Hogy miután Ő felsége, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország és Szlavonia királya, a mi legkegyelmesebb urunk, meg a néhai második Murát és harmadik Mehemet török császárok között a békét, ezek megszegvén, a megindult háboru egész a jelen, tudniillik a leghatalmasabb Hehomát, mostani török császár idejéig, folytonosan tartott:
9. § Ezek a császárok tehát, a hosszas, tudniillik tizenöt éven át tartó, és mindkét részről változó szerencsével folytatott háborutól lesujtott nép iránti szánakozásból kiindulva, önmaguknak és a többi alattvalóiknak is, nyugalmat és csendességet szerezni és a háboruk veszedelmeit valamennyire csökkenteni óhajtván; ismét a béke megujitására szánták el magukat:
10. § A leghatalmasabb török császár, tekintetes és nagyságos Aly basa urat, Buda helytartóját és főkádiját, erre kiszemelvén, a vele itt is, ott is, megtartott különböző egyezkedések és megbeszélések után, végre mindkét részről szigoruan megtartandó következő békefeltételekben állapodtunk meg:
Első feltétel
Hogy a követeknek, mind a két császárhoz a megérkeztével, egyik a másikat kölcsönösen atyjává és fiává fogadja, a mi ezen követség utján történjék.
A második
Hogy mindenféle irásokban, levelekben és vizsgálatokban, illedelmes eljárást kövessenek és egyik a másikat császárnak nevezze és nem királynak.
A harmadik
Hogy a békében, a tatárok és a többi nemzetek is benne foglaltak legyenek és a béke tartama alatt, a keresztyén országoknak és tartományoknak semmi kárt ne tegyenek.
A negyedik
Hogy a két császár között a béke, minden helyre kiterjedjen; főképpen pedig Magyarországra és a régtől fogva ehhez tartozó tartományokra; valamint a két császár alá tartozó más országokra, vidékekre és tartományokra is ugy a tengeren, mint a szárazon; és bele vannak foglalva a nemes ausztriai ház alá rendelt avagy az ettől függő országok is. És, ha a spanyol király is békére lépni kivánna, az ellenünkre nincsen.
Az ötödik
Hogy az összes portyázások teljesen megszünjenek. Ha valamely esetben rablók támadnának és valamelyik félnek károkat okoznának, az ilyen gonosztevőket szabad legyen fogságba vetni és azoknak fogságban létéről a mások felet értesíteni; a kikkel szemben aztán a törvény utján járjanak el, az előtt a kapitány előtt, a kinek kapitánysága alatt az ilyen erőszakoskodások történtek; és az elvett dolgokat adják vissza.
A hatodik
Hogy sem titkon, sem nyiltan, sem valamely csellel a várakra törni és azokat elfoglalni, sem azoknak elfoglalását valamely ürügy alatt megkisérelni, sem valamelyik félnek az embereit fogságra hurczolni, sem a gonosz embereknek és a két császár ellenségeinek menhelyet és tápot nyujtani szabad ne legyen. A mit pedig a nagyságos Bocskay urnak engedtek, az a Bécsben kötött béke szerint maradjon.
A hetedik
Hogy a foglyokat, mind a két fél visszaadja és a személyek egyenlősége szerint kicserélje. Ugy, hogy az egyezséghez képest azoknak az urai, mindkét részen, megelégedve legyenek. A kik pedig az övéikkel a váltságdijra nézve már végeztek, azt megfizessék; a kiket azonban a fegyverszünet alatt fogtak el, azokat ingyen bocsássák szabadon.
A nyolczadik
Hogy a győri generalis kapitánynak, valamint a budai basának (a többiek pedig ettől függjenek) és a szlavoniai bánnak, meg a többi dunántuli és inneni főkapitányoknak, a véghelyeken esetleg előfordulható összeütközések és botrányok kikerülése czéljából, teljes hatalmat adjanak; hogyha pedig valami nagyfontosságu ügyek merülnének föl, a melyeket ők eldönteni nem tudnának, akkor az ilyenekre nézve mind a két császárt megkeressék.
A kilenczedik
Hogy a várakat az ő régi helyeiken ujra épiteni és megerősiteni mindenik félnek szabad legyen; de uj várakat és erődöket épiteni szabad ne legyen.
A tizedik
Hogy a mi részünkről, a török császárhoz ajándékokkal követet küldjenek és nagyságos Murát Zerdár basa a mi fenséges Mátyás főherczegünkhöz, igen kegyelmes urunkhoz, ajándékokkal szintén követet küldjön; és a mikor a mi követeink a béke megerősitése végett Konstantinápolyba érkeznek, a török császár, onnan is, az eddig szokottnál nagyobb ajándékokkal, Prágába a mienkhez követet küldjön.
A tizenegyedik
Hogy Ő császári felsége követe, az igérethez képest, most egyszer s mindenkorra Konstantinápolyba kétszázezer forint értékü ajándékot vigyen.
A tizenkettedik
Hogy a béke a jövő évi január elsejétől számitva, husz évig tartson. És három esztendő multán, egymáshoz mind a két császár tetszése és belátásához képest, ajándékokkal, de az ajándékok kötelező megnevezése nélkül követeket és pedig egyenlő és méltó személyeket küldjön. E husz év tartamába bele kell érteni Ő császári felségének minden törvényes örökösét és utódát, Magyarországnak királyait, továbbá bele kell foglalni testvéreit, sógorait, unokáit és ezeknek a törvényes örököseit és utódait; s mindezekkel a béke állandó maradjon. Ugyan igy legyen és ez értendő a török császár részéről is.
A tizenharmadik
Hogy Tata, a mely a kezünkön marad, fölépithető és kibővithető.
A tizennegyedik
Hogy a mikor a császári szent felség követei a portához megérkeznek, a török császártól azt kérhessék, a mit akarnak.
A tizenötödik
A hódoltságban levő falukra nézve abban egyeztek meg, hogy azok a melyek Fülek, Somoskő, Hajnácskő, Dévény, Kékkő, Szécsény, Gyarmat, Palánka, Nógrád és Vácz várakkal, a török hódoltság és járom alól fölszabadultak, ezeknek alávetve, vagy adófizetői jövőre se legyenek; miután ama várak most a mi hatalmunkban vannak, s azokhoz egy bárhol lakó töröknek, vagy spáhinak se legyen semmi joga; se hódoltságra azokat ne kényszeritse. Kivéve azokat a falukat, a melyek Eger bevétele után megszakitás nélkül mindig adófizetők voltak, s a melyek szükségkép hódoltságban maradnak; ezeken kivül az egri törökök igájuk alá egy falut se hajtsanak.
A tizenhatodik
A mi az Esztergomhoz tartozó részeket illeti, mivel azt a keresztyének a törököktől foglalták vissza, a miképpen azok a faluk abban az időben a törökök járma és birtokában voltak, ugy most és jövőre is alávetve maradjanak. De azokon kivül másokat a törökök hódoltságra ne kényszeritsenek.
A tizenhetedik
A Kanizsa körül fekvő falukra nézve abban egyeztek meg, hogy a budai basa és hasonlóképpen Batthyányi Ferencz ur is, kiválóan alkalmas embereiket küldjék ki, és ezek az oda tartozó falukat vizsgálják meg, vegyék számba és igazitsák ki. Ha a hódoltsági falukban nemesek laknak, vagy azokban házuk van, ezek a törököknek se adót, se dézsmát ne fizessenek és semmi tekintetben adókötelesek ne legyenek; hanem ugy fekvő jószágaikra, mint személyükre nézve teljesen szabadok legyenek. És a kik a törvényes királynak semmit sem fizetnek, azok a törököknek se fizessenek. És a törökök a falukra ki ne szálljanak, hanem jövedelmeiket a falusi birák utján szedjék föl. De ha a birák azt nem teljesitenék, irjanak át azok kapitányainak vagy földesuraiknak, hogy ezek fölhajtsák. Hogyha ily módon sem érnének czélt, a felhajtás végett csak akkor szálljanak ki. Ugyanezezen módon a magyarok is.
Mi tehát, a többször emlitett császári és királyi felségnek, egyben a mi legkegyelmesebb urunknak biztosai és tanácsosai, Ő felségének és kiváltképen a fenséges Mátyás főherczegnek szintén a mi igen kegyelmes urunknak és a nemes egész ausztriai háznak a nevében és személyében kötelezzük magunkat és biztosra igérjük, hogy Ő császári és királyi felségének, meg ő fenségének előbbirt czikkelyeit, a melyek miközöttünk és a leghatalmasabb török császár nevében az elől megnevezett nagyságos Aly basa és Hebil Effendi, budai kádi, között végzésbe mentek, addig a mig azokat a törökök részéről meg nem szegik, minden pontjaikban és záradékaikban megtartjuk és azoknak a fő Zerdárja, kapitányai és a többi elöljárói is, a kiket illet, szigoruan és sértetlenül meg fogják tartani.
1. § A mely dolgoknak hitelére és erősségére, a kezünk aláirásával és pecsétünkkel megerősitett jelen levelünket, mindazoknak, a kiket illet, összesen és egyenként, bizonyságtételül kiadandónak találtuk.
2. § Kelt a Duna és a Zsitva folyók közt levő táborban, az Úrnak ezerhatszázhatodik esztendejében, Szent Márton ünnepén, november hava tizenegyedik napján.
