Mi második Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmátia, Horvátország és Szlavonia stb. királya; Csehország királyjelöltje, Ausztriai főherczege, Burgundia, Styria, Karinthia, Krajna és Württemberg herczege, Morvaország őrgrófja, Habsburg és Tyrol grófja stb., a jelen levelünk rendében adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy, miután a szentséges fejedelemnek, második Rudolf urnak, Isten kegyelméből választott római császárnak, és Németország, Magyarország, Csehország stb. királyának, urunknak és igen kedvelt testvérünknek, az ő szerencsés uralkodása és megkoronáztatása kezdetétől fogva, semmi sem feküdt inkább a szivén, mint az, hogy ezt az annyi legkeserübb csapásoktól, mind belső, mind külső mozgalmaktól és különböző viszontagságoktól sokszorosan lesujtott és megrenditett Magyarországát, a többi országokkal és hozzákapcsolt részekkel együtt, Isten segitségével megoltalmazza és régi állapotába visszahelyezze, és hogy ennek, valamint hü alattvaló népének a számára, kegyes, gondos és töprenkedő atya módjára, még idejekorán, egy megfelelő vezetőről és kormányzóról kegyelmesen gondoskodjék.
2. § És miután annak főhatalmát és kormányzatát, az irántunk való különös és testvéri szeretetből, meg a mondott Magyarország karainak és rendeinek az alázatos kérésére is, nem csak teljesen átruházná és átengedné, hanem ennek az országnak a szent koronáját is, minden jelvényeivel együtt akképpen engedné és adná át, hogy magát nemcsak minden esküje alól, a melyet magyar királylyá avatása és megkoronáztatása alkalmával, Magyarország szabadságainak és kiváltságainak a megtartására ünnepélyesen tett, megszabaditaná, fölmentené és föloldozná, és hogy e föltétel alatt, az ő fennebb emlitett hü magyar alattvalóit is, tudniillik: a főpap, báró és mágnás urakat, nemeseket, tanácsosokat és az összes tisztviselőket, mint az emlitett Magyarországnak és az ennek alája vetett és abba kebelezett részeknek a karait és rendeit is, amaz esküjök alól, a melyet neki, mint az ő törvényes és megkoronázott királyuknak, a hüség és engedelmesség megtartására nézve tettek, egyuttal fölszabaditaná, feloldozná és fölmentené; hanem azt külön iratában is testvérileg megajánlotta, hogy minket leendő királyukul fogadhassanak, kikiálthassanak és megkoronázhassanak.
3. § Ezért mi, mint az emlitett országnak a főkormányzója, az előrebocsátottakat összesen és egyenként, szerencsésen az óhajtott czélhoz juttatni kivánván; az ország régi szokásai és az előbb megnevezett császári felség hatalma alapján, valamint ugyanazon országlakóknak a korábbi, Pozsonyban tartott országgyülésükön kelt végzése erejénél fogva is, a jelen ezerhatszáznyolczadik évben, Szent Mihály arkangyal ünnepére, szabad királyi Pozsony városába, az országlakók számára közönséges országgyülést hirdettünk és tettünk közzé, a hol is, az országlakóknak igen népes gyülésében, a közöttünk és ezen Magyarországnak az érintett karai és rendei között itt is ott is tartott többrendbeli tárgyalás után, mindenekelőtt jónak látták, hogy a bécsi czikkelyeket megfelelő elhatározásuk alá vegyék, megfontolják és bizonyos mód szerint örök érvényesség alakjába szerkeszszék; és annak utána minket egyenlő akarattal és közös megegyezéssel urukká és királyukká megválaszszanak, kikiáltsanak és végül az isteni gondviselés segitségül hivása mellett szerencsésen meg is koronázzanak.
4. § A melyeknek szabályszerü végbenvitele után, Felségünk előtt alázattal az iránt esedezének, hogy mi a fennt emlitett bécsi czikkelyeket és a többieket is, a melyeket az idők körülményeihez és a dolgok állásához képest, mindnyájuknak a közös elhatározásával megállapitottak és hoztak; és mindazokat, a melyeket azokba egyenkint befoglaltak; helyeseknek, kedveseknek, tetszőknek tekintvén és királyi jóváhagyásunkkal ellátván: kegyelmesen elfogadni és királyi hatalmunknál fogva helybenhagyni, megerősiteni és mind magunk kegyesen megtartani, mind pedig másokkal is, a kiket illet szigoruan megtartatni méltóztatnánk.
5. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalma ilyen:
