A harmadikra nézve:
A mi pedig a nádort illeti, ugyanazok a karok és rendek szintén elhatározzák, hogy a király Ő felsége a római katholikus státusból két személyt és az evangeliumi hitfelekezet státusából ugyanannyi személyt, nekik minél előbb megnevezzen és előterjeszszen, a kik közül, a melyiket ezen tisztnek a viselésére alkalmasabbnak itélnek, annak az isteni végzés segitségül hivása mellett a megválasztását elmulasztani nem fogják.
1. § A ki ha váratlanul hamarább elhaláloznék (a mi emberi dolog), a helyébe másiknak a megválasztására nézve, méltóztassék a királyi felség azt a módot követni, hogy egy évnek a leforgásán belől az uj nádornak a megválasztása czéljából az országban külön közönséges országgyülést hirdessen és tegyen közzé.
2. § Az esetre, ha Ő felsége ezt megtenni nem akarná vagy azzal nem gondolna, az akkori országbiró urnak, vagy ennek hiányában a tárnokmester urnak, mindenképen teljes hatalmat adnak arra, hogy csupán ennek a határozatnak vagy czikkelynek az erejénél fogva (becsületük és tisztük elvesztése alatt), az országlakóknak a nádorválasztásra külön országgyülést hirdessen és tegyen közzé.
3. § És minthogy ez idő szerint (Ő felsége az ország összes karait és rendeit a neki tartozó eskü alól fölmentvén), a többi bárósági tisztekkel együtt, a királyi személynöki tiszt is megszünt; elhatározták, hogy az ország határozataihoz képest, a magyar tanácsból ez a tiszt is ujból adományozás alá kerüljön.
