1608. évi (k. e.) X. törvénycikk * 

a cancellárság tisztét valamelyik jól érdemesült személynek kell adományozni, és a királyi felség a magyar ügyekben csupán magyar tanácscsal éljen, és a kérvényezők is, a magyar tanácsosokon és titkárokon kivül, mint a kikre tartozik, a kiadványaik érdekében másokhoz ne forduljanak

A kilenczedikre és tizedikre nézve:

Megállapitották, hogy a király Ő felsége az egész kormányzást, és a magyar tanácsnak a méltóságát meg a cancellária hatalmát tettleg visszaállitsa és azt a magyar tanácsból alkalmas személyeknek adományozza; nem különben, hogy ezutánra az összes nagyobb és kisebb hivatalokat és a harminczadokat, meg ezeknek az előljáróságait, ugy ebben a Magyarországban, mint a hozzákapcsolt Dalmátiában, Horvátországban és Szlavoniában is, született magyarok meg az alávetett és kapcsolt nemzetbeliek kezére bizza.

1. § És az ország emlitett karai és rendei iránt, legyen a király Ő felsége kellő óvatossággal, hogy Magyarországnak a kormányzásába külföldi nemzetek és más nemzetbeli emberek soha bele ne avatkozzanak.

2. § A magyar ügyekben pedig ugyanez a felség minden valláskülönbség nélkül, csakis magyaroknak tanácsával (kiket még a jelen országgyülés alatt Magyarország és Szlavonia minden részéből, a nemesek rendéből is Ulászló király III-ik decrétuma 7-ik és a Lajos II-ik decrétuma 39-ik czikkelyéhez képest kiszemel) és ne másokéval éljen.

3. § Ez okon megállapitották azt is, hogyha a magyarok közül valaki, magyar ügyben, valami kiadványért más nemzetbeli tanácsosokhoz és titkárokhoz fordulna és azt tőlük ki is venné, az ilyenek tényleg érvénytelenek és hatály nélkül valók legyenek.

4. § Minthogy más nemzetek és tartományok is, a maguk kiadványaikat, belföldiek utján szokták eszközölni.