Másodszor: megkivánják, hogy a király Ő felsége a magyar nemzet iránta való őszinte szeretetének és az eddigelő eléggé fényesen kimutatott jóindulatu engedékenységnek, meg az eddig teljesitett nehéz hü szolgálatainak és a hasonló engedelmességgel ezutánra is teljesitendőknek a tekintetbe vételével:
1. § Az összes fekvő jószágokat, a melyeket egykor Ausztriának zálogba adtak, a milyenek: Borostyánkő, Kabold, Kőszeg, Fraknó, Kis-Márton és Szarvkő tartozékaikkal együtt, ezen őszinte szives hajlamaikért, a melyekkel a király felség iránt viselkednek és őt királyukká fogadni nem vonakodnak, méltóztassék őseinek igen gyakran emlegetett igéreteihez képest, ingyen és a zálogösszeg letétele nélkül visszabocsátani és a jelenlegi birtokosokat (a kik az elmult időkben azok után elég, sőt a kellőnél több hasznot és előnyt huztak, és a zálogösszeget egyszernél többször uzsorakamattal megkapták) akképpen kielégiteni, hogy azok az előbb emlitett várakat és uradalmakat a magyaroknak, minden további késedelem és nehézség nélkül visszaadják.
2. § Ha pedig az ausztriaiak a mondott várakat ingyen vissza nem bocsátanák, akkor tőlük a zálogösszeg letétele mellett váltsák vissza.
