Ötödször: minthogy Magyarország régi közönséges decrétumai szerint, az ország koronáját illető fekvő jószágokat, bármely szükségnek nyomása alatt Magyarország királyai közül senkinek sem volna szabad, hogy elzálogositsa (a miképpen ez az Albert király decretumának a 16-ik czikkelyéből, meg itt-ott nagy számban a többiekből is eléggé világos és tudva van, miképp igen sokan, ugy az érczbányákra, mint a harminczadokra nagy pénzösszegeket kölcsönöztek:
1. § Ennek okáért ezekből, valamint az Ulászló király VII. decrétuma 2-ik és 3-ik czikkelyéből és a többi közönséges végzésekből világosan kitünik és következik, hogy az ilyen uzsorásokat, a kik haszonlesésből a pénzeiket ezen Magyarország koronájának a fekvő javaira adták kölcsön, nemcsak azoknak az elvesztésében, hanem a jövedelmek becsüjében is el kell marasztalni.
2. § Mindazonáltal Munkács, Zólyom és Diósgyőr várakat kivéve, a melyeket, mivel tudvalevőleg az ország és a véghelyek közszükségei miatt zálogositottak el és az azokból bejött pénzeket, nem máshová, hanem azoknak a kijavitására és a katonák fizetésére adták ki; ezért az emlitett várakat a mostani birtokosoktól a zálogösszeg letétele mellett kell visszaváltani és visszaszerezni.
