Ezután pedig, ha valaki valamely peresügyet, a foglalásokért, visszafoglalásokért, valamint egyéb erőszakosságokért, fogságbavetésekért, verekedésekért, avagy ingó javaknak és egyéb jogoknak és váraknak bárki részéről és bárminő ürügy alatt, az ezerötszázkilenczvenkettődik esztendő óta történt vagy ezután történő elfoglalásaért és elvételeért, vagyis ezek miatt, megindit; ezt csak rövid perfolyamon kezdheti, folytathatja és viheti véghez; az esztendő lefolyásának kifogása ellent nem állván.
1. § Ugyanis a panaszos félnek a kérésére bármelyik vármegyének az alispánja, a törvényszékből vagy a vármegye közgyüléséből, sőt akár a maga lakóházából, előzetesen kibocsátott törvényes értesités mellett, és a tizenötödnap szem előtt tartásával, az elfoglalt fekvőjószágoknak a helyszinére kimenni és ott a dolog valóságáról meggyőződve, itéletet mondani; valamint a vesztes felet a hatalmaskodás büntetésében és a károk megtéritésében elmarasztalni és megterhelni tartozzék; a peres felek valamelyikének, az alispán itéletével meg nemelégedése esetén, ugyanazt a peresügyet, annak érettebb megvizsgálása végett, a törvényszékhez, vagy ha ez nem volna, a legközelébb tartandó vármegyei közgyüléshez előterjeszteni, és itt ugyanezen ügynek, a szolgabirák és az esküdtek részéről történt helybenhagyása vagy visszavetése után, a végrehajtására és az elégtétel kiszolgáltatására, minden törvényes jogorvoslat mellőzésével ismét rögtön kimenni köteles legyen; ha ő a végrehajtásra elégtelen volna, akkor a vármegye részéről megkeresett és szükség esetén a vármegyei csapatoktól segitett főispán; ennek elégtelensége, vagy nem akarása esetén pedig, az ország nádora; felső Magyarországon a kassai főkapitány, Szlavoniában pedig a bán, mindannyiszor valahányszor a szükség ugy kivánja, a végrehajtást végezni és foganatositani kötelesek legyenek.
2. § Mindazonáltal a vesztes fél, ha akarja, birtokon kivül jogorvoslatokkal élhet.
