A mi az adózást illeti, a mely az ország fenntartása tekintetéből elő van terjesztve, jóllehet, hogy az ország karai és rendei tudják, hogy eléggé, sőt felettébb terhelve vannak és el nem tagadhatják, hogy ezekben a zavaros időkben csaknem a végső szegénységre jutottak.
1. § Mindazonáltal, látva az ország szükségeit, hogy a katonákat a véghelyeken tartani és az ország egyéb szükségleteit is pénz nélkül fedezni nem lehet:
2. § Ennek okáért megállapitották, hogy a kapuk (a régi megszokott gyakorlat szerint eszközlendő) számbavételének és kiigazitásának előrebocsátása mellett, valamint a leégett, meg a hódoltság alá került jobbágyoknak, - a kik különben sem fizetnek, - a tekintetbe vételével, ugy a nemeseknek, mint a főpap- és báró uraknak, valamint a királyi fiscusnak, meg a tizenhárom szepesi városnak, az összes fekvőjószágaiból, ideértve a Lublóhoz tartozó birtokokat, valamint Kabold, Kőszeg, Borostyánkő, Fraknó és Kismarton várakat is, minden számba vett kapu után, a kincstárnok ur kezéhez, négy forintot adjanak.
3. § Az alispánok és a szolgabirók, az egytelkes nemesek zselléreit is, a kik a nemesi udvartelkeken kivül, vannak elhelyezve, megadóztassák.
4. § És azokat a birtokokat is adóztassák meg, a melyek eddig még kiróvás alá nem estek és a földes uraknak a régi megszokott gyakorlatnál fogva jobbágyi szolgálatokat teljesitenek, de ez csakis a jelen évre történjék.
5. § Slavoniában a régi szokás szerint csak félannyit fizessenek és azt az ő véghelyeik szükségletére forditsák.
6. § Ezen adó felének a felszedése pedig Szent György vértanu napjára, a másik felének pedig, keresztelő szent János születése napjára, történjék.
