Továbbá a miket Ő felsége azután az egri káptalan ellátása és ennek székhelyéül egy bizonyos helynek kijelölése tekintetében fölemlitett:
1. § A karok és rendek azokat is, szorgalmatosan elolvasták és mi sem volna előttük kedvesebb, mint az, hogy ha ezt a káptalant (valamint a többi rendeket is) az előbbeni állapotba visszaállithatnák és számára székhelyül minden sérelem nélkül, egy alkalmas helyet jelölhetnének.
2. § De ugy vélik, hogy a királyi felség jól tudja, hogy az ország ama felső részei és véghelyei az annyi háboru viszontagságai és a belső villongások miatt, mennyire tönkre mentek és elpusztultak; ugyanannyira, hogy ha ennek a káptalannak, már előbb a véghelyekhez (a melyektől függ egyedül a jóllét és megmaradás) rendelt és azokra forditott dézsmáit, most egyebüvé alkalmaznák, kikerülhető nem volna, hogy azok végveszedelembe és előreláthatólag az ellenség hatalmába ne kerüljenek.
3. § Ennek okáért, hogy mind a véghelyeknek a jóllétéről és fennmaradásáról, mind a káptalanbelieknek is az ellátásáról gondoskodva legyen; méltóztassék Ő felsége nekik egy bizonyos ideig Nagy-Szombatban lakást engedni; és az irántuk való kegyességénél fogva, róluk gondot viselni mindaddig, a mig az előbbi állapotukba visszahelyezhetők lennének, vagy a székhelyükről és ellátásukról másképpen intézkedni lehetne, hogy legyen a miből magukat fentarthassák.
