Az ország karai és rendei most is elhatározzák, hogy a közelébb mult országgyülés végzései közül, az erőszakosságokról és a jószágfoglalásokról alkotott harmadik és negyedik czikkelyek érvényükben maradjanak.
1. § De mivel azokat a czikkelyeket sokan különböző értelemben veszik, a miből némely visszaélések származtak, ennélfogva az ország karai és rendei azokat ekképen kivánták megmagyarázni:
2. § Tudniillik, hogy azokat a czikkelyeket, határozottan csakis az erőszakosságokra és a fekvőjószágoknak, meg a birtokjogoknak, valamint a váraknak az ezerötszázkilenczvenkettődik évtől fogva bármi czim alatt és bárki részéről történt avagy ezután történő elfoglalásukra és visszafoglalásukra kell érteni; és nem az öröklés, osztály, leánynegyed. csere, hitbér, hozomány, végrendelkezés, dézsma, adósság, zálogjogi ügyekre és más hasonlókra.
3. § Az azon czikkelyben külön megjelölt idézésre nézve azt a módot itélik megtartandónak, hogy az ilyen idézéseknek, a tizenötödnap szemelőtt tartása mellett, személyesen, vagy a lakó házakból, avagy a fekvőjószágokból, a kereset párjával vagy másolatával, a szolgabiró utján kell történniök, hogy tudniillik maga az idézés, a másik félnek, kellő időben tudására juthasson.
4. § A távolabb eső helyeken lakókra nézve pedig nem tizenöt napot, hanem megfelelő határidőt kell adni.
5. § A vesztes félnek pedig szabadságában álljon, hogy fölebbezés utján, elsőbben a vármegye törvényszékéhez: azután pedig birtokon kivül, a curiához, Szlavoniában meg a báni székhez folyamodhassék.
6. § És ha az ilyen fölebbezéssel fölhagyni kivánna, hogy: egyszerü vagy kegyelemmel való perujitással élhessen.
7. § Mindazonáltal az ilyen fölebbezés vagy perujitás erejével, a meghozott itéletnek a végrehajtása, semmikép sem gátolható.
8. § De ha az ilyen birói itéleteket a királyi tábla megváltoztatná és jóvá nem hagyná, akkor a visszaitélt fekvőjószágoknak a visszaadásával, az időközben bevett jövedelmeket is, az alispán kiszabásához képest, az összes törvénykezési terhekkel együtt, a győztes félnek, azonnal és tettleg (szintén minden jogorvoslatok mellőzésével) meg kell tériteni.
9. § Hogyha pedig, a hasonló erőszakossági ügyekben, valakinek a nem nemes szolgái és jobbágyai ellen támadnának valamelyes panaszok, akkor az ilyen jobbágyoknak a földes ura vagy ennek tisztviselői avagy birája, a panaszló félnek a szolgabiró utján teendő kérésére és megkeresésére, tartozzék a szolgabiró és a vármegyei esküdt ülnökök előtt, azok részéről itéletet és igazságot szolgáltatni és kellő végrehajtást tenni.
10. § Az esetre, ha ezt talán tenni nem akarná, avagy azzal nem törődnék; közös decretummal elhatározták, hogy akkor az ilyen földes urak, nemesek és ezeknek a jobbágyai ellenében, a vármegye alispánja, azon a rövid perfolyamon és módon, a melyet az erőszakosságokról és foglalásokról kiadott és elől megnevezett czikkelyekben meghatároztak, eljárhasson és eljárni köteles legyen.
11. § A biró pedig az eskü odaitélésében elővigyázó legyen, hogy a védelmi és a bünesetek különbözőségéhez képest, ugy járjon el és esküt ugy határozzon, hogy az ilyen eskü odaitélésével az ország törvényei és törvényes szokásai ellenére, a feleknek egyikét is, nagyobb esküvel, * mint a hogy azt az ügy érdeme kivánja, ne terhelje.
