Mi, második Mátyás, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország és Szlavonia stb. királya; Ausztria főherczege, Burgundia, Stiria, Karinthia, Krajna és Würtemberg herczege, Morvaország őrgrófja, Habsburg, Tyrol és Görcz grófja stb., a jelen levelünknek rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a midőn mi, a mindenható jó Istennek a kegyelméből (a kitől származik minden hatalom és minden jó) ezen nemes Magyarországunk fölött az uralmat és kormányzatot elfoglaltuk és azt minden ellenségeskedéstől és ellenséges betöréstől künn és benn bátorságba és csendességbe helyezni és abban megtartani kivántuk; uralkodásunk megkezdésétől fogva semmit sem vettünk inkább szivünkre és gondjainkba, mint azt, hogy az országnak a dolgait az áldásos békéhez és a kölcsönös nyugalomhoz juttassuk, a minek az istápolására, állandósitására és fentartására, mindazt, a mit szorgalmatossággal, előrelátással és igyekezettel megteheténk, azt soha el ne mulasztanók:
2. § Hogy ez uton, végre valahára, ez a hajdan virágzó és győzedelmes, de a sok keserü csapásoktól, meg a belső és külső mozgalmak különböző viszontagságaitól (a melyekre valójában a legnagyobb fájdalom nélkül egy kegyesen és helyesen érző sziv alig is emlékezhetik vissza) sokszorosan lesujtott és megtört ország, a mennyire a mostani idők és körülmények viszonyai engedik, az ő régi fényébe vissza helyezhető legyen:
3. § Mindezeknek pedig a megerősitésére, az előbb emlitett országunk iránt való kegyes és atyai gondoskodásunk, töprengésünk és különös jó indulatunknál fogva, eddigelő minden törekvésünket és igyekezetünket oda irányoztuk, hogy ennek az országnak az ügyeit ugy künn, tudniillik a római birodalmi fejedelmeknél és választóknál és más rendeknél is előmozditsuk (a miképen ezt a legközelebbről mult évben tartott választó gyülésen is megtenni el nem mulasztottuk), mind pedig bent is, a mi összes hiveinknek, Magyarországunk karainak és rendeinek közönséges és népes országgyülésén, mindazokról, a melyek a közös megmaradásra és az ország fentartására tartoznak, gondoskodás történjék.
4. § Ennek okáért tehát a legközelebb mult „Invocavit” vasárnapra az összes főpap urak, bárók és a többi országlakóink számára közönséges országgyülést hirdettünk és tartottunk:
5. § Az erre egybesereglettek mindnyájának azokra nézve, a miket ez országunknak a javára tartozóknak láttunk, előterjesztéseket tettünk, intvén őket kegyelmesen, hogy mindazok fölött ők maguk is éretten és a maga rendén tanácskoznának, és a mi érintett országunk közjavára hasznos és üdvös lenne, azt elhatároznák.
6. § Az emlitett főpap urak, bárók és a többi országlakóink tehát a mi szándékunkat fölfogván, a midőn ezen dolgok felől sokáig és hosszasan tanácskoztak volna, végre véleményük egyeztetésével, a dolgokban határozván, közös akarattal és kölcsönös beleegyezéssel alkotott és szerkesztett bizonyos czikkelyeket terjesztettek felségünk elibe, illő kérelemmel esedezvén, hogy azokat mi is elfogadni, helybenhagyni és levelünkbe iktatással megerősiteni, valamint ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is, mindenkivel, a kit illet, megtartatni méltóztatnánk.
7. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
