Ő felsége nemes Magyarországának karai és rendei, a szentséges császári és királyi felségnek, legkegyelmesebb uruknak szives előterjesztéseit vették és azokat köteles engedelmességgel fogadva, alázattal megértették.
1. § Elsőbben is Ő felségének régi s valóban atyai és legkegyesebb indulatát, a melylyel ezen országának nemcsak a fenmaradásán csüng, hanem az iránt annál buzgóbb gondoskodással, őrködéssel és töprengéssel van, mentől inkább tudja, hogy az a mostani időben a bajoknak és veszélyeknek mindenekfelett kitéve és alávetve van, hálás szivvel és hódolattal elismerik, a miért; valamint azért is, hogy Ő felsége, ámbár a római szent birodalom legfőbb méltóságát elnyerte és a felséges császári trónon ül, és ama birodalom, meg az Ő felsége többi országai és tartományai sokféle fontos ügyeinek, bajainak közepette, a melyek kétségkivül nem kis mértékben tartóztatják vissza, mindazáltal az ő hü karait és rendeit, közikbe jövén, felséges jelenlétével megörvendeztetni méltóztatott, örökös köszönetet mondani meg nem szünnek.
2. § Ez okon Ő felsége kegyelmes előterjesztéseihez alázattal, a következő czikkelyekben járulnak hozzá.
