Magyarország és Lengyelország, a sziléziai herczegség, a Morva őrgrófság, Ausztria, Stiria, Krajna és Karinthia között, a határok és határszélek megvizsgálására és a határok miatt elkövetett gyilkosságokra, emberölésekre és erőszakosságokra nézve, a karok és rendek az ezerhatszáznegyedik évben kelt tizenötödik törvénycikkre hivatkoznak.
1. § A fölsorolt szomszédos országok és tartományok, ezenkivül az országban a vármegyebeliek között a területekre és határszélekre nézven fenforgó villongásokat a fentebbi czikkelyben megnevezett biztos urak (az elhalálozottak helyébe, tudniillik: Megyeri Pál helyébe: Cziráky Mózes mester; Szalathnaky György helyébe: Piber János pécsi püspök; Radvics Péter helyébe: Almásy Pál váczi püspök; Melith Pál helyébe: Melith Vitus és Hosszutóthy István helyébe: Szent Iványi János tétetvén) mindenütt megvizsgálják.
2. § Ő felsége pedig a lengyel királyt és a többi érdekelteket a határidőről, tudniillik a Szentháromság napjáról, ideje korán értesiteni méltóztassék, hogy a biztosokat azok is a maga idejében kiküldhessék.
3. § A vármegyék között fennforgó határvillongások kiegyenlitésére pedig a nádor ur, a végett való megkeresésre, a maga idejében alkalmas biztosokat rendeljen ki.
4. § Azoknak a helyébe pedig, a kik a megbizatás tartama alatt távol vannak, vagy időközben elhaláloznak, Ő felsége vagy a nádor ur más alkalmasokat helyettesitsen.
