A mi a nádor urnak az ország felső részei borharminczadából járó fizetését illeti, a szentséges császári és királyi felség, az iránta való kegyes jó indulatából kegyelmesen beleegyezett, hogy abból neki, a részére kiadott diplomához képest, a megállapitott fizetését jövőre is kiszolgáltassák.
1. § És mivel a karok és rendek arra ügyelnek, hogy ez Ő felsége jövedelmeinek ne kárára hanem inkább mentől nagyobb hasznára történjék, azért az országlakóknak is szabad a borokat az országból kivinni az alatt a föltétel alatt, hogy a borkivivők (még a nemesek is, a kik a borok kivitelével kereskedést üznek) az egész harminczadot megfizetni tartozzanak.
2. § Épen igy a külföldieknek is szabad leszen, hogy az egész országban borokat összevásárolhassanak, és onnan kivihessenek.
