1613. évi XXXVII. törvénycikk

nemzetes és nagyságos Pálffy Katalin urasszonynak, a néhai tekintetes és nagyságos Illésházy István hátramaradt özvegyének, az ő felsége részéről ujólag megengedendő királyi kegyelem mellett való perujitásáról

Jóllehet, hogy tekintetes és nagyságos Illésházy István ur, egykor Magyarországnak nádora és Pálffy Katalin urasszony az ő hitvese, az összes fekvőjószágaik elfoglalása miatt szenvedett káraikra nézve, mind Ő felsége, mind pedig az ország iránt teljesitett hü és lankadatlan szolgálataikért a bécsi végzések, s különösen ezeknek a tizenkettedik czikkelye tartalmához képest kielégitést nyertek:

1. § Minthogy azonban az ő urának és férjének a halála után azokat a fekvőjószágokat a Szent György és Bazin mezővárosiak megnyerték, a királyi fiscus pedig a szavatosság alól fölszabadittatván, ekképen ez a kielégités függőben maradt:

2. § A mely ügyben jóllehet ugyan, hogy a szentséges császári és királyi felség, az özvegy urasszonynak, a közönséges decrétum tartalmához képest, kegyelem mellett való perujitást engedélyezni méltóztatott; mindazonáltal bizonyos tekintetekből és később fölmerült okokból az iránt esedeznek, hogy a császári és királyi felség ugyanabból a magyar cancelláriából egy másik perujitó levelet kiadatni méltóztassék.

3. § A melyre nézve Ő felsége is kegyelmesen és megfelelően intézkedjék.