Mi, Mátyás, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország és Szlavonia stb. királya; Ausztria főherczege, Burgundia, Stiria, Karinthia, Krajna és Würtemberg herczege, Morvaország őrgrófja, Habsburg, Tyrol és Görcz grófja stb., a jelen levelünknek rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a midőn mi, a mi hiveinknek, a főpap, báró és mágnás uraknak, nemeseknek és a mi Magyarországunk s az ennek alávetett részek többi karai és rendeinek a számára, emez országunk közszükségein kegyes és atyai indulatunkból kegyelmesen segiteni kivánván, az Urnak ezerhatszáztizennyolczadik esztendejében „Invocavit” vasárnapra, vagyis az elmult márczius hó negyedik napjára, közönséges országgyülést hirdettünk:
2. § Ugyanazok az összes karok és rendek, a mi parancsunkra, szabad Pozsony városunkba egybeseregelvén, a mi kegyelmes megkeresésünkre és atyai ajánlatunkra, a fenséges Ferdinánd fejedelem urat, Csehország királyát, a római szent birodalom választóját, ausztriai főherczeget stb., a mi igen kedvelt atyánkfiát és fiunkat (a ki tudniillik a mi személyünkben a mondott országgyülésnek az élén állott), az ő kitünő és hősies lelki és szellemi tulajdonságaiért, a melyekkel ékeskedik, többszörös tárgyalás után, a régi és mindenkor szem előtt tartott szokásaikhoz és szabadságaikhoz képest, közös akarattal és egyhangu beleegyezés mellett urukká és királyukká megválasztották és kikiáltották és Isten jó voltának a segitségül hivása mellett, szerencsésen meg is koronázták.
3. § Azután ugyanennek a közvetitésével az alábbirt és amaz országgyülésen mindnyájuk közös akaratával, meg szavazatával, valamint kölcsönös és egyhangu beleegyezésével alkotott czikkelyeket terjesztették elénkbe.
4. § Alázattal kérvén minket, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenkint, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén és azokhoz királyi jóváhagyásunkat megadván, királyi hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni jóvá- és helybenhagyni, megerősiteni, valamint ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is mindenkivel, a kit illet, megtartani méltóztatnánk:
5. § A mely czikkelyeknek a tartalmuk ilyen:
