1618. évi II. törvénycikk

a törökökkel husz évre megkötött béke megtartásáról és az annak megerősitésére tartozó dolgok foganatositásáról

Minthogy Ő felsége a törökkel a békét az urnak ezerhatszáztizenhatodik évében szeptember havától kezdve husz év tartamára terjedőleg megujitotta és állandósitotta:

1. § Ennek okáért megállapitották, hogy Ő felsége azt kegyelmesen megtartani és megtartatni, s az ellene cselekvőket a czikkelyek értelmében megbüntetni méltóztassék; és az országlakók előleges tudta nélkül Magyarországon és ennek a kapcsolt részeiben senki, az ezerhatszáznyolczadik évi koronázás előtti végzések második pontjához képest, hadat ne inditson, se pedig idegen katonát be ne hozzon.

2. § A hódoltság alatt álló falukra és „palánkokra” nézve pedig a mi kiigazitandók vannak, azokat Ő felsége a nádor ur és a kiküldendő magyar biztosok utján, az ezerhatszáztizenharmadik évi harminczötödik czikkely értelmében, méltóztassék foganatba vétetni.

3. § Azok a majorok és várak, a melyek a zsitvatoroki végzések 17-ik czikkelyében megjelölve vannak, valamint a felsőmagyarországi részekben a katona hajduk lakásai is, érintetlenül maradnak.

4. § És hogy azok a nemesek, a kik a hódoltság alatt álló falukban laknak, avagy a kiknek ott házuk van, a zsitvatoroki 17-ik czikkely értelmében, ugy a fekvőjószágaikra, mint a személyükre nézve, minden tekintetben szabadok legyenek s Ő felsége is ilyenekül tartsa; és a kik a törvényes királynak nem fizetnek, azok a törököknek se fizessenek semmit.

5. § A kiket pedig eddigelő a törökök a szerződés ellenére erőszakkal adófizetésre kényszeritettek, azok az ilyen adófizetések alól mentesek legyenek és az azelőtti állapotukba visszahelyeztessenek.