Minthogy a szomszéd országok és tartományok keveset érő és nem megbizható pénzeinek a behozatalából nem kevés hiány és kár származik:
1. § Ennek okáért, ezutánra minden kellemetlenségnek megszüntetése és elháritása czéljából, a karok és rendek alázattal kérik Ő felségét, hogy méltóztassék kegyelmesen olyan rendelkezést tenni, hogy jövőre a magyar dénárok tisztábban és finomabban verjék (miképen Ferdinánd korában) és ne oly durván és töredezetten, a mint most verik.
2. § Továbbá, hogy Herberstein ur Nagy-Bányán, tallérokon és dénárokon kivül, és pedig olyan értékkel, mint a hogy Körmöczön verik, Ő felségének sulyos haragja és az ország közbüntetése alatt, semmi másféle pénzt ne verjen.
3. § Végre is, minthogy a magyar pénz az ország kebelében eltünik; ellenben a nagyon keveset érő és megbizhatatlan lengyel garasokat és dutkákat, * valamint a különbféle német garasokat is behozzák, de az országban azok sincsenek mindenütt forgalomban, hanem csak egy nehány vármegyében fogadják el; ez okból az országlakók olyan utakról és módokról való gondoskodást kivánnak, a melyekkel az ilyen hiányok (tudniillik a gabona, bor, állatok és más áruczikkek eladásánál) az ország kára nélkül elháritva legyenek és a jó pénz az országban maradjon; e mellett a szentséges császári felség méltóztassék afelől is kegyelmesen gondoskodni, hogy a magyar aprópénzt, a mely minden másoknál jobb értékü, Ő felségének az összes országaiban és tartományaiban a teljes értékében, az aranyakat és tallérokat pedig egy bizonyos egyenértékben elfogadják.
