A mi Ő felségének azt a kivánságát illeti, hogy azon hátralékok elszámolása és megtéritése iránt is határoznának, a melyek az előterjesztésében megnevezetteknél, tudniillik a néhai Illésházy özvegyénél, Belevári Dávidnál, Strucz Ferencznél, Szegedy Gáspárnál, Szent Iványi Jánosnál és a néhai Silla Mátyásnál maradtak:
1. § Holott tudva van, hogy a bécsi békekötés a zavaros időkben elkövetett minden cselekményeket a feledésnek adott át, elenyésztetett és teljesen kiegyenlitett; a melyekre nézve az országlakók is azt akarják, hogy érintetlenül és sértetlenül maradjanak:
2. § A mennyiben tehát, mivel a jámborul kimult Illésházy, a zavaros időkben az ő tisztét, a haza közjaváért, életét is veszélyeztetve, meg saját költségeit sem kimélve, oly hüségesen és derekasan megállotta: a mely jeles tetteivel magát a kellő megemlékezésre is méltóvá tette; és épen ugy Strucz Ferencz, Szegedy Gáspár, Szent Iványi János és a néhai Silla Mátyás is, mivel az idő szerint sem Ő felségének a szolgálatában nem állottak, sem az országos jövedelmek beszedői, a miért számadásra vonhatók lennének, nem voltak:
3. § Ennek okáért a karok és rendek, a bécsi végzések erejénél fogva ugy őket, mint az ö örököseiket és utódaikat minden ilynemü kereset alól menteseknek és feloldozottaknak tekintik.
4. § Belevári Dávid pedig, a mennyiben Ő felségének, az országos lázadás idején, elkötelezett szolgálatában állott, és az elszámolásra nézve tudvalevőleg a magyar kamarától világos felmentő levele van, ennélfogva őt is azokra és minden egyébre nézve a bécsi békekötés erejével feloldottnak tekintik.
