Az ingyen munkákat pedig, a közelébb fekvő vármegyék minden kapu után 12 napon át természetben teljesitsék ugy, hogy minden négy kapu után egy szekeret és minden kapu után egy munkást adjanak.
1. § A távolabb eső vármegyék, a melyek az ilyen ingyen munkákat ezelőtt is pénzben szokták teljesiteni, minden kapu után másfél magyar forintot fizessenek.
2. § Az ingyen munkának ezen megajánlása a legközelébb tartandó országgyülésig tartson.
3. § Minthogy pedig az ilyen ingyen munkáknak a kezelésében némelyek csalásokat szoktak elkövetni, ezért a nádor urnak hatalmat adnak arra, hogy ugy a mult, mint a jövő ingyen munkák hüséges kezelésére nézve a kapitányokat, az alispánokat és mindazokat, a kikre az ilyen munkákat bizták, kérdőre vonhassa és azokról tőlük, a részéről kiküldött személyek utján számadást vehessen.
4. § Azok ellenében pedig, a kiket jövőre az ilyen ingyen munkák tolvajmódon való csalárd kezelésén és azoknak saját és magánhasznukra forditásán rajta kapnának, az 1563-ik évi 23-ik törvénycikkelyt megujitják és a nádor ur őket megbüntesse.
5. § Azokat pedig, a kik az ilyen munkák teljesitésétől vonakodnak, vagy azokat elhanyagolják, az alispán, a kapitány megkeresésére, azonnal és mulhatatlanul behajtandó háromszoros büntetésben marasztalja, a melynek három része a véghelyek épitésére, egy negyed része pedig az alispán javára adandó.
