1618. évi LXVII. törvénycikk

a bizonyságtételek egybeszerzésének a megengedéséről a véghelyeken, meg a főpap urak, mágnások és nemesek, valamint a szabad városok fekvőjószágain

Az országlakók ama nagy megterheltetésük miatt is panaszkodnak, hogy az ő jogaikra és peres ügyeikre tartozó bizonyságtételeknek a káptalani és királyi emberek meg a többi vármegyei birók utján való eszközlését, Ő felségének a kapitányai és a véghelyeken levő emberei, az országlakóknak a legnagyobb sérelmére a véghelyeken megengedni nem akarják:

1. § Megállapitották tehát, hogy mostantól kezdve ezutánra, az ilyen bizonyságtételek végzését az általános decretumban megszabott és azok utján, a kiket illet, annyiszor a mennyiszer, mulhatatlanul felhajtandó tizenhat nehéz márka büntetés alatt, mindenesetre megengedni kötelesek legyenek és tartozzanak.

2. § Ugyanez történjék a főpap urak, mágnások és nemesek fekvőjószágain, meg a szabad városokban és ezeknek a fekvőjószágain is.