Minekutána az ország hű karai és rendei, a római szent birodalom császári, Németország, Magyarország és Csehország királyi felségének, legkegyelmesebb uruknak, a közelébb mult idők veszedelmes mozgalmai lecsendesitése, a keresztyén vér további ontásának meggátlása, valamint az ország siralmas pusztulásának megelőzése iránt, a legjobb atya módjára igen sokféleképen tanusitott szánakozását és fáradhatatlan buzgolkodását a legvilágosabb tényekkel bőségesen bizonyitva látják:
1. § Hogy legujabban is Ő felsége költséget és fáradságot nem kimélve, meg a római szent birodalom és a többi országai, tartományai és birodalmai nehéz gondjait és bajait félre téve, az ő hű országlakói között személyesen megjelent, hogy felséges jelenlétével és tekintetével őket megörvendeztesse és üdvös előterjesztéseivel az emlitett áldásthozó békének a megszilárditását és ennek a lesujtott hazának és nemzetnek a megmaradását különös jó igyekezeténél és hasonló kegyelmességénél fogva folyton valóvá tegye és előbbre mozditsa; szabadságaikhoz képest pedig az előbb emlitett előterjesztések és egyéb országgyülési dolgok tárgyalását megelőzőleg nemcsak a nádorispán ur megválasztása, hanem a sérelmek orvoslása iránt is, hajlandóságát a legkegyelmesebben kimutatta; és ezek közül, a melyek a jelenben megvalósithatók voltak, foganatositotta, a melyek pedig a bizottságok elibe tartozóknak látszottak, azoknak a foganatositását szivesen megigérte:
2. § Ez okból a hű karok és rendek, Ő szent felségének az ily sok jótéteményeiért, meg oly nagy szivességeért és kegyelmességeért végtelen hálával vannak és köszönetet mondanak; és állhatatosan, meg ájtatosan imádkoznak Istenhez, hogy Ő szent felségét a felséges császárnéval, legkegyelmesebb királyasszonyunkkal és fenséges gyermekeivel egyetemben, a lesujtott haza és nemzet, sőt az összes keresztyén világ boldogitására, békességére és nyugalmára és a közönséges jó örök emlékezetére, a legdicsőségesebb és legszerencsésebb uralkodásban minél tovább megtartani méltóztassék; ezenfelül örökös hűségüket és hűséges szolgálataikat alázattal és engedelmességgel fölajánlják.
3. § Továbbá megfontolva azt is, hogy a szentséges császári és királyi felség, mint az ők legkegyelmesebb urok, a miképen eddigelő mindenkor, ugy most is, az emlitett üdvös előterjesztéseinek tartalmával is rendén, nemcsak a közjónak előmozditását és az országnak nyugalmát és megtartását, hanem egyuttal az országlakóknak a kölcsönös egyetértését és szeretetét is tekintetbe vette; az ország hű karai és rendei ezért, hogy kötelességükhöz képest, méltán ugy tünjenek fel, mint a kik ugy az Ő szent felsége, mint a legkegyelmesebb uruk iránt tartozó hüségüknek és engedelmességüknek, mint a hazaszeretetnek is eleget tenni igyekeznek; mindazokra nézve, a melyeket a jelen idők viszonyaihoz képest, a lesujtott hazának a csendességére és megmaradására, meg a közbékének javára tartozóknak láttak, előzetes beható tárgyalások után, egyhangulag az alább következő czikkelyekben egyeztek meg.
4. § A melyeket a szentséges császári és királyi felségnek hódolattal ajánlván, a legnagyobb alázattal kérik, hogy azokat szokott szivességével elfogadni, kegyelmesen megerősiteni, valamint hiveinek az akaratához és kéréséhez kegyes hozzájárulását megadni méltóztassék.
