1622. évi IV. törvénycikk

az ország szent koronájának Trencsénből Sopronba szállitásáról és annak megtekintése és megvizsgálása után, ismét a pozsonyi várba visszahelyezéséről; továbbá a koronaőrök számáról és a korona átadása iránt özvegy Révayné urasszonynak a megnyugtatásáról

A karok és rendek megemlékezvén arról, hogy az előző évek igen heves mozgalmai között az ország szent koronájának a szokott megjelölt helyéről elvive, mily sokat kellett vándorolnia:

1. § Továbbá, minthogy az a mozgalmaknak Isten jóvoltából már megtörtént lecsendesültével, a Nikolsburgban megállapitott békekötés *  erejénél fogva ez ideig Trencsén sz. kir. városban volt elhelyezve, időközben pedig a koronaőrök egyike, tudniillik a néhai tekintetes és nagyságos Révay Péter ur elhalálozván, ennek a tisztébe az országlakók közös egyetértéséből nagyságos nagyapponyi Apponyi Pál ur következett:

2. § Ennek okáért a karok és rendek elhatározták, hogy az országnak ezt a szent koronáját, az összes hozzátartozó koronázási jelvényekkel együtt, megvizsgálás és felismerés végett erre az általános országgyülésre hozatják; és pedig ugy, hogy a megvizsgálás és megtekintés után ünnepélyesen ismét a pozsonyi várba, tudniillik a régi szokásos megőrzési helyére visszahelyezik és megőrzésére a korábbi hatvan gyalog katona mellé még negyvenet adnak, hogy összesen százan legyenek.

3. § Ezekhez a korábbi szokás szerint Ő császári felsége is hasonló számu német gyalogosokat adjon, a kik a koronaőröktől és a várnagyoktól függjenek.

4. § A koronának és jelvényeknek a teljes és mindenképen megtörtént átadásáról a mondott karok és rendek nemzetes és nagyságos Forgách Mária urasszonyt, az emlitett néhai Révay Péter koronaőr urnak stb. hátramaradt özvegyét, a jelen törvénycikkely erejével mindenképen megnyugtatják, és föloldottnak és fölmentettnek nyilvánitják és jelentik ki.