1622. évi XXI. törvénycikk

a fölkelés módjáról, ellenséges támadás és nagy szükség esetén

Ha pedig esetleg (a mitől Isten óvjon!) az országot váratlanul valamely ellenséges támadás érné és ebbe az országba vagy a szomszéd tartományokba valaki betörni törekednék, az ilyen legnagyobb szükség esetére a karok és rendek azt határozzák, hogy a nádor ur arról Ő felségét azonnal értesitse és ha Ő felsége is ugy akarja és ugy parancsolja, az egyes vármegyéket idejekorán megkeresse, és maga mellé vevén az Ő felsége és a saját zászlója alatt álló csapatokat, táborba szállni tartozzék.

1. § És a nádor urral együttesen a főpap, báró és mágnás urak, meg ugy a birtokos, mint az egytelkes nemesek, összesen és egyenként, továbbá a birtokos egyházi személyek és a czimeres nemesek és közülök még a szabad városokban lakók is, a lehető legnagyobb készülettel, az ország határain belől, annak a védelmére fölkelni és katonáskodni tartozzanak.

2. § Azokat, a kik ezen határozatnak ellenére tenni merészkednének, azonnal a dijukban, meg a tisztán őket illető összes fekvőjószágaik és birtokjogaik közbecsüjében; a birtoktalanokat pedig és a czimeres nemeseket az élő dijukban marasztalják és elmarasztaltaknak tekintsék.

3. § És az ilyen büntetéseket, a főpap és mágnás urak fekvőjószágaiból, hivatalos tisztének hatalmánál fogva a nádor ur vagy ő maga, vagy pedig azok, a kiket ezzel a tiszttel megbizott; a nemeseknek a fekvőjószágaiból, meg a birtoktalan és a czimeres nemeseken pedig a vármegyék alispánjai, hivataluk vesztése alatt, akár az ilyen makacskodókat illető fekvőjószágok elfoglalása mellett is, minden jogorvoslatok kizárásával, mulhatatlanul fölhajtani és a fölhajtott összegnek egy tizedrészét a munkájuk fejében maguk számára megtartván, a többi részt az ország közkincstárába beszolgáltatni tartozzanak és kötelesek legyenek.

4. § Ha pedig volnának, a kik az ő fekvőjószágaiknak ezt a közbecsüjét letenni nem akarnák avagy nem tudnák, akkor, mihelyest az ilyen fekvőjószágoknak a jövedelméből ez a közbecsü kikerül, magukat a fekvőjószágokat, a korábbi birtokosoknak avagy ezek örököseinek és utódainak, minden pénzfizetés nélkül azonnal visszaadják és visszabocsássák.

5. § De ezen közbecsü szerint való büntetés (az egyéb fekvőjószágok kivételével) csupán csak a jobbágy állományokra terjeszkedjék ki.

6. § Azok a főpapok, vagy mágnások avagy nemesek, valamint elgyöngült öregek és nyomasztó szegénységben szenvedők is, a kik a hadviselésre képtelenek; vagy a kik Ő felségének, az országnak, a nádor urnak és a mágnásoknak, avagy bárki másnak a szolgálatában valóban elfoglalva vannak és épen ugy az özvegy asszonyok is; az általános fölkelés idején, tehetségükhöz képest és az alispánoknak meg azon vármegyei közönségeknek, a melyekben személyesen laknak, a szabályozása szerint, ugyanazon büntetés alatt, jól fölszerelt lovasokat kiállitani tartozzanak és kötelesek legyenek.

7. § A szabad városok pedig, a nádor urnak; Szlavoniában meg a bán urnak a szabályozása szerint tartozzanak a hadi terheket hordozni.

8. § És ez a czikkely is, a jövő országgyülésig maradjon hatályban.