A karok és rendek tudják, hogy a császári és királyi szent felség, a biztosok kérésére és a Gábor fejedelemhez tartozó országlakók beleegyezése mellett, a nikolsburgi egyességhez és határozathoz képest, a midőn a béke helyreállítása és állandósitása felől végeztek volna; az emlitett fejedelem urnak, az országnak Tiszán túl és innen eső hét egész vármegyéjét, ugymint: Szathmárt a nevét viselő várral, Szabolcsot, Ugocsát, Bereget, Zemplént, Borsodot (kivéve Szendrőt; de nem az ott fölállitott harminczad jövedelmeit, a melyek a nevezett fejedelem uréi maradnak) és Abaujvárt, Kassa szabad királyi várossal, meg az összes régi határokkal és mesgyékkel is ugy a Tiszán belül, mint azon kívül levő fiscális jövedelmekkel; a diplomában megjelölt joghatósággal egyetemben, a nevezett fejedelem ur élete fogytáig, átengedte a következő feltételek alatt;
1. § Hogy a katholikus vallás szabad gyakorlata és az egyházi joghatóság az előbb emlitett és a fejedelem urnak átengedett ama vármegyékben, békében hagyva, fennálljon:
2. § Hogy a fejedelem ur a tiszáninneni összes dézsmákat az egyházak és a törvényes birtokosok számára fennhagyja.
3. § A tiszántuli dézsmák pedig véghelyek fenntartására forditás végett mind a fejedelem ur számára essenek, a melyeknek értékére nézve Ő felsége azoknak a törvényes birtokosait addig máshonnan fogja kielégiteni.
4. § Az emlitett vármegyék az ország törvényeinek és a törvénykezési dolgokban a nádor és az ország rendes birái joghatóságának a szokásos végrehajtásokkal együtt, alatta maradjanak; sőt követeiket is, valamint a mágnásokat és a többieket is, a kiket az országgyülésre meg szoktak hivni, a szokásos módon az ország közönséges gyüléseire küldjék, de a fejedelem ur előleges tudta mellett, a kit Ő felsége az általános országgyülés tartásáról értesiteni fog.
5. § Továbbá, hogy azoknak a vármegyéknek a szabadságai és kiváltságai épségben maradjanak.
6. § Az egyházi fekvőjószágoknak az adományozása és a kegyuri jog pedig ezekben a vármegyékben Ő felsége számára maradjon fenntartva.
7. § Azokat a fekvőjószágokat, a melyek megszakadás utján; ugyszintén azokat a fekvőjószágokat is, a melyek az ország közönséges végzései értelmében, az ország rendes biráinak hűtlenségben marasztaló itélete alapján avagy bármely más törvényes uton, jogilag Magyarország szent koronájára háramlanak, Ő felsége helybenhagyása mellett, jól érdemesült személyeknek a fejedelem ur eladományozhatja. Ezeknek a megerősitését Ő felsége teljesítse és az Ő felsége cancelláriájából is ingyen adják ki.
8. § Az emlitett vármegyék főispánjai, véghelyeinek kapitányai és várnagyai, meg a hajduk birái és a szabad s kiváltságolt városok tanácsosai, ugy a mostaniak, mint a jövendőbeliek, a kik a fejedelem urnak esküt tesznek; de az országnak a jelzett visszabocsátása idején, Ő felségének is, az ő biztosai előtt, különösen ezekre a pontokra nézve, megesküdjenek; hogy még a fejedelem életében is senkinek a parancsára vagy kérésére Ő császári és királyi felségével és az ő törvényes királyi utódaival, Magyarországgal és ennek a hű alattvalóival szemben semmiféle ellenségeskedést elkövetni nem fognak. És jóllehet, hogy Ő felsége a törökkel kötött békét, a megállapitott határidőig megtartani kivánja; mindazonáltal, ha mégis a török háboru kitörne, a megnevezett és a fejedelem urnak átengedett vármegyéknek az országlakói, katonái és véghelyen levői is, épen ugy, mint Magyarországnak a többi vármegyéi, Ő felségének és az ő magyarországi törvényes királyi utódainak, az ilyen háboruban, hüségesen és serényen segitségére lenni tartozzanak. Végezetül pedig, hogy a mondott fejedelem ur elhalálozása esetén, azonnal és tettleg az Ő felsége és az ő törvényes magyarországi királyi utódai iránt való teljes engedelmesség alá és az ország egységébe visszatérnek és a törököknek az előlirt országrészekből semmi ürügy és szin alatt, semmit átengedni és átadni nem fognak.
9. § És azokról a véghelyekről a fejedelem ur, tehetségéhez képest, akképen gondoskodjék, hogy azok minden ellenséges veszedelemtől biztositva legyenek.
10. § Ezenfelül Erdély is biztositja Ő császári felségét és az ő magyarországi törvényes királyi utódait az iránt, hogy a megnevezett hét vármegyéhez és Kassa szabad királyi városához semmi jogot vagy utódlást követelni nem fog, sem pedig Ő felsége beleegyezésén kivül azokból katonákat nem szed.
11. § A melyekre nézve, a karok és rendek a kellő biztositékot megszerezni kivánván, megállapitják, hogy az emlitett és a fejedelem urnak az előre bocsátott módon átengedett vármegyék, összesen és egyenkint, az összes régi határaikkal, mesgyéikkel és fiscális bevételeikkel és jövedelmeikkel együtt, a mondott fejedelem urnak halála után, azonnal és tettleg az Ő császári és királyi felsége és az ő magyarországi törvényes királyi utódai iránt való teljes engedelmesség alá és az ország egységébe visszatérni tartozzanak és kötelesek legyenek; a törököknek pedig az előlirt országrészekből semmi ürügy és szin alatt épen semmit átengedni ne merészeljenek és át ne adhassanak; hanem az ezen határozat ellen vétők legott örökös hűtlenség bünébe essenek.
12. § És hogy Erdély is az előbb mondott hét vármegyére és Kassa szabad királyi városra magának semmi jogot és utódlást ne követelhessen és azokban Ő felsége kegyelmes beleegyezése nélkül katonákat ne szedhessen.
13. § És addig is, azok a várnagyok és tisztviselők, a kik eddigelé még esküt nem tettek, ugy a mostaniak, mint a jövendőbeliek, Ő felségének és az ő utódainak, tudniillik Magyarország törvényes királyainak, az arra kiküldött biztosok előtt, hűségi esküt tenni tartozzanak.
