A szent korona őreinek pedig a karok és rendek, beleértve a megnevezett fejedelem urnak átengedett vármegyéket is, a legközelebbi országgyülésig, évenként, a fiscus, a főpap urak, bárók, mágnások, nemesek, szabad és kiváltságolt városok fekvőjószágaiból, de a földes urak saját zsebéből, ugyancsak az egybeszámlálandó minden kapu után, az 1595-ik évi 3-ik törvénycikkelyben kiszabott büntetés alatt, erre az egy alkalomra és a karoknak és rendeknek a saját önkéntes elhatározásán alapuló fizetés mellett, másfél magyar forintot, Szlavoniában pedig egy forintot rendelnek; a melyet a jelen évben Mindenszentek napjára, a következő években pedig Keresztelő szent János ünnepére, ez alkalommal nemzetes Pek Lipót pénztárnok kezéhez (a kinek a pénztárnoksági tiszteért ötszáz magyar forint fizetése legyen) kell beszolgáltatni.
1. § A hódoltsági faluk kapui után azonban, ugy erre, mint a fennebbi adó fejében is, csak a felét kell fizetni.
2. § Továbbá a vármegyék alispánjai, szolgabirái és esküdtei ez alkalommal lelkiismeretesen vonják taksa fizetés alá az egytelkes és a czimeres, meg a menekült nemeseket és épen ugy a kunokat és jászokat, valamint a rovás alatt nem állott falukat és molnárokat is, a kik a szent korona őrzésére adózni tartoznak.
3. § A szokáshoz képest, az egyházi nemeseket és a szabadosokat is, taksa fizetés alá vonják és a vármegyei adókivetők az ilyen taksát, ugy a kapuk után, mint a szabad és mezővárosoktól és a többiektől is, fölhajtván, az emlitett Pek Lipót kezéhez szolgáltatni tartozzanak.
