1622. évi XXXV. törvénycikk

a közadóhátralékok felhajtása körül megtartandó módról

A korábbi évi közadókra és a földesurak részéről önkéntesen fölajánlott segélyekre nézve elhatározták, hogy azokról, de csupán az 1608-ik évtől kezdve a mult 1621-ik évig bezárólag, a nádor urtól a végett kiküldendő személyek, az adókirovóktól, a vidéki és a főpénztárnokoktól, meg a kezelőktől, összesen és egyenként, az arra kitüzött törvényes és megfelelő határidőben, a magyar kamarában; felső Magyarországon pedig, a nádor urtól kinevezendő biztosok előtt, ott helyben számadást vehessenek és számot venni tartozzanak; és pedig a következő módon:

1. § Hogyha az adókivetők, pénztárnokok és kezelők vagy közülök mások, azt állitanák, hogy az adónak valamelyes része hátrálékban van, akkor az ilyen hátrálékokra nézve az alispánok vizsgálatokat tartsanak; a hol pedig az ilyen rovatalt, taksát vagy adót az alispánok szedték föl, egy nemes, az előkelőbbek közül választva és az egyes vármegyei szolgabirák ez iránt bizonyitó levelet adjanak ki, a melynek ugyan hitele és helye legyen, de mindazáltal az ilyen hátrálékokat, az ország vármegyéiben összesen és egyenkint (a szent korona hátrálékai kivételével) a szegény népnek, az ezen mozgalmak alatt szenvedett csapásai és kárai enyhitésére örökre elengedjék.

2. § Továbbá, ha a vizsgálatból az tünik ki, hogy az ilyen adókat akár a földesurak, akár az adókivetők, pénztárnokok avagy a kezelők, akár pedig mások felszedték, akkor az emlitett személyek előtt erről kellő számot adni tartozzanak.

3. § A mi a földes uraktól, az emlitett zavarok idején megajánlott segélyeket illeti, a hol az tünnék ki, hogy azokat föl nem szedték, ott a földes uraknál maradjanak.

4. § De az ilyen számadásvételeknél gondosan kell vigyázni arra, hogy azokat, a kiket azok alól már egyszer fölmentettek és megnyugtattak, ujabb idézéssel gyötreni ne merészeljék.

5. § Végezetül, ha a számbavételek után országszerte azt találnák, hogy az előrebocsátott adókból és segélyekből, valami az adókivetők, pénztárnokok, kezelők, földes urak és mások kezén maradt, azt Ő felsége kegyelmes rendeletéből egészben a koronaőrök és a felvigyázók fizetésére forditsák.

6. § Azokat pedig, a kik meg nem jelennek, egyszeresen, mig azokat, a kik az elmarasztalás után eleget tenni vonakodnak kétszeresen, a fekvőjószágaikból és birtokjogaikból mulhatlanul felhajtandó büntetésben marasztalják el.

7. § Az ilyen kiküldendőknek a költségeit pedig a kamara azokból a hátrálékokból fizesse, miket a számadások rendén veszen be.