Valóban méltatlan dolog az, hogy némely véghelyi kapitányok, a karoktól és rendektől kirendelt ingyen munkákkal meg nem elégedvén, a földesuraknak és nemeseknek a véghelyekhez közel fekvő birtokait további kényszermunkákkal, fuvarozásokkal és szolgálatokkal terhelik; de még sokkal türhetetlenebb az, hogy az őrséghez tartozók közül igen sokan azoknak a részeknek olyan sok és nagy bajokat és bántalmakat okoznak, hogy ki sem mondható:
1. § Megállapitják tehát, hogy a kapitányok a kiszabott ingyen munkákkal megelégedettek legyenek; az emlitett helyek őrségéhez tartozóknak pedig az érintett merényleteit megzabolázzák.
2. § Máskülönben az olyan alattvalóknak a földesurai a kapitányokat és az előlirt véghelyek urait, a kik az ilyen gonosztevőknek a megbüntetését elmulasztják, a gonosztevők pártfogóira nézve kiadott czikkelyek erejénél fogva törvényesen perbe vonhassák.
3. § Nemkülönben azokat, a kik a törvénytállásra történt idézésre meg nem jelentek, levelesités vagy elmarasztalás után, a törvényben kiszabott büntetésük elvétele végett az őrhelyekből kiadják.
4. § Máskülönben a vármegyék alispánjai az illetők földesurainak a fekvőjószágaiból, ezeknek a homagiumát fölvegyék; s azonfelül az ilyen elmarasztalt gonosztevőket a sértett fél, avagy a fő- és alispánok, meg a főkapitányok az országban mindenütt elfoghassák és büntethessék.
