Azokra a sérelmekre nézve, a melyeket az elmult zavargások előtt és után, a vármegyének és Komárom városnak, a komáromi főkapitány és ennek szolgája: Földesy István meg a tatai alkapitány okoztak; elhatározták, hogy azoknak a kiegyenlitése az 1618-ik évi 6-ik czikkelyhez képest megtörténjék és foganatba menjen; hogy az ott és egyebütt letartóztatott foglyokat, négy hét tartama alatt, mindkét részről, Ő felsége kemény büntetésének terhe alatt, szabadon bocsássák; és hogy a nikolsburgi egyességben elhatározott megkegyelmezés erejében maradjon.
1. § Megállapitották továbbá, hogy a zavargások alatt onnan eltávozott polgároknak és lakosoknak a bátorságos visszatérést megengedjék; hogy katonaelszállásolás a nemesi udvartelkekre ezután ne történjék; hogy a megnevezett kapitányok az uraknak és nemeseknek a fekvőjószágait és birtokjogait (a miképen eddig történt) el ne foglalják és elfoglalva ne tartsák, vagy a birtokokat az egyik vármegyétől el ne szakitsák és a másikhoz hozzá ne csatolják, sőt hogy az elfoglaltakat is (a milyenek a szentmártoni főapát fekvőjószágai, meg a csornai prépostsághoz tartozó szegyei birtoknak a határai; valamint a Komárom városában levő, nemes Forthner András háza és ennek az összes tartozékai) tettleg visszaadják.
