A folyó pénznek az értékére nézve pedig, miután Ő felsége ahhoz, a mit a karok és rendek egymásközt elhatároznak, szives beleegyezését kinyilvánitotta:
1. § Ennek okáért a szegény, és kiváltképen a török uralomnak alávetett nép megmaradásán segiteni kivánván, elhatározzák, hogy a most három krajczárral forgalomban levő garasok Magyarországon is annyit érjenek, mint a többi szomszédos tartományokban azaz három krajczárt vagy négy magyar dénárt és hogy huszonöt ilyen magyar garas egy magyar forintot tegyen.
2. § A mostani egyes és kettős, valamint az arányositott többi uj garasnak pedig ilyen és ekkora értéke a jövő év husvét ünnepéig tartson.
3. § Annak elérkeztével minden mostani uj garas csak három dénárt érjen.
4. § Éppen igy mindenféle ezüst és arany nagyobb pénzt is, tudniillik a birodalmi tallért és aranyat is, három magyar dénár értéke szerint kell számitani.
5. § Mindazonáltal a régi nagyobb garasok mindenkor négy dénárt tegyenek. De addig is felette szükségesnek tartják, hogy a magyar pénzt a régi jó ligában verjék, és hogy Ő felsége az aranynak, ezüstnek és a jó pénznek a kivitelét, meg az azokkal való üzérkedést és beváltást, elkobzás büntetése alatt, még a bányavárosokban is eltiltsa.
6. § Továbbá, a kik időközben, tudniillik az előbb mondott husvét ünnepig, az ideiglenes joggal átruházott vagy elzálogositott fekvő jószágaikat esetleg visszaváltani kivánják, ezt máskép ne tehessék, mint olyan és annyit érő pénzzel, a milyen tudniillik a zavarok előtt volt használatban, vagy a milyent nekik adtak. Mindazonáltal a bevalló levelekben foglalt vásárlási és szerződési feltételek épségben maradjanak.
