1625. évi I. törvénycikk

Előbeszéd, a melyben az ország karai és rendei Ő felségének az ország és az országlakók iránt tanusitott atyai gondosságáért és pártfogásáért hálás köszönetet mondanak és az országgyülési törvénycikkelyeket megerősités végett bemutatják

A főpap, báró és mágnás urak, nemesek és ennek az országnak meg a hozzákapcsolt részeknek többi karai és rendei, valahányszor a magyar történet régi évkönyveiből, akárhol, ennek a nemes Magyarországnak néhai dicsőséges királyai jeles tulajdonairól megemlékeznek és a midőn mindazokat a szentséges császári és királyi felségben, az ők legkegyelmesebb urukban benne lakózva és mintegy elevenen megszemélyesitve látják, valóban mindannyiszor nehezükre esik, hogy az Ő szentsége iránti hálás köszönetüknek minő és mily nagy szavakba foglalva adjanak kifejezést.

1. § Mert Ő szentsége a királyi trón egyéb ékességei mellett, az ő legteljesebb atyai kegyelmességét, s jóindulatát, hű karaira és rendeire oly bőségben árasztja ki, hogy Ő felségét nemcsak uruknak és legkegyelmesebb királyuknak, hanem melléknéven "kegyes atyjuknak" is tekinthetik.

2. § Innen van az, hogy az Ő felsége némely országaiban és tartományaiban támadt mozgalmaknak megszüntetésére, ámbár más módokat használt, mindazonáltal az ezen országban itt-ott látszólag nem régen lábrakapott mozgalmakat inkább akarta Ő felsége atyai kegyelmességével és gondviselésével, mintsem a fegyver eszközével kettévágni és az országnak minapában létesitett nyugalmát megszilárditani.

3. § Ehhez járul az is, hogy Ő szent felsége, mihelyt az országnak a mostani szükségleteiről értesült, az elmult Kisasszonynapjára ezen Sopron szabad királyi városba, az ő hű karainak és rendeinek azonnal közönséges országgyülést hirdetett, a melyet Ő szent felségének várvavárt jelenléte mellett, a felséges császárné és királyné, meg felséges gyermekei, az összes keresztyénségnek mindmegannyi csillagai, megjelenésével is diszesiteni és megörvendeztetni méltóztatott.

4. § A karok és rendek nyiltan bevallják és elismerik tehát, hogy Ő szent felségének ez az irántunk való nagy kegyelmessége és hajlandósága ahhoz mérten, az ő minden hálaköszönetüknél nagyobb.

5. § E közben, ugy az Ő szent felsége üdvös előterjesztéseiből, mint az Ő felségének kiegyenlités végett alázattal fölhozott sérelmeikből kiindulva, a czikkelyenként egyértelemmel egybeállitott és a jelen idők állásához és körülményeihez alkalmazott tárgyalásokat és végzéseket fölterjesztik, alázattal kérvén, hogy Ő szent felsége azokat királyi jóváhagyásának megadása mellett, császári és királyi hatalmánál fogva kegyelmesen helyben- és jóváhagyni és megerősiteni, és ugy maga megtartani, mint többi hivei részéről is megtartatni méltóztassék.