Ő szent felsége ezen nemes Magyarország iránt való atyai jóindulatának, többi megemlékezésre méltó bizonyitékai között, az a különös és Ő szent felségéről már régen előre föltett hajlandósága sem foglal utolsó helyet, a melynél fogva a legközelebbről elhalálozott nagyméltóságu gróf Thurzó Szaniszló nádor urnak az ország uj nádorával való helyettesitéséről és a szokásos ünnepélyességgel arra a polczra emeléséről kegyelmesen nyilatkozni méltóztatott.
1. § Ő felségének eme kegyelmes kijelentéséhez a hű karok és rendek örvendezve hozzájárulván, az Ő felségétől éretten kiszemelt ezen magas polczra alkalmas és valóban kitünő személyek közül, legelsőbben is, és minden mások fölött, nagyméltóságu galanthai gróf Eszterházy Miklós országbiró ur tünt föl előttük, a kinek Ő felsége és az édes haza, meg ezen legnemesebb magyar nemzet iránt tanusitott fényes és legszembeötlőbb érdemeiért, nevének és családjának, önmagától szerzett dicsőségeért, a nádori hatalmat és magas kitüntetést, a mely őt már régen megillette volna, mindnyájuknak közös akaratával és szavazatával ünnepélyesen megadták.
2. § És e helyütt miben sem kételkednek afelől, hogy Ő szent felsége az ilyen, annyi és oly sok czimek alatt e nemes Magyarországon legjobban érdemesült szolgáját, olyan helyzetben fogja megtartani, a milyet Ő felsége szerencsés megkoronáztatása alkalmával ujabban elfogadott „hetedik föltételben” már régen kijelentett.
