A hű karok és rendek emlékeznek és fájdalommal gondolnak vissza, hogy kedves hazájuknak mily sulyos zavarokat és rázkódásokat kellett átszenvednie, mindannyiszor, a mikor valamelyik királyának a halála, az országot időközi kormányzat alá juttatta.
1. § És habár a császári és királyi szent felség hosszu életét és épségben maradását együttesen óhajtják, mindazonáltal mivel tudják, hogy a halálnak (a mi vajha későre lenne) Ő felsége is alá van vetve, ennek okáért az időközi kormányzat veszélyeinek elháritása és maguk biztonságának állandósitása czéljából, mi sem látszott fontosabbnak, mint az, hogy jövendő királyukról és urukról idejekorán gondoskodjanak.
2. § És minthogy a fenséges fejedelem: Ferdinánd ausztriai főherczeg ur stb., Ő felségének az igen kedvelt elsőszülött fia, a karok és rendek előtt első látásra az ő különösen és igazán kiváló nyájasságával, okosságával és királyi tulajdonságaival (a melyek ő fenségében csodálatosan visszatükröződnek) mindnyájuknak a szivét, szemét és szeretetét annyira elragadta, hogy mindenképen a legméltóbbnak itélnék azt, hogy Ő szent felségétől őt legalázatosabban jövendő királyukká és urukká kérjék.
3. § A mihez tehát Ő felségének kegyelmes beleegyezése és atyai áldása hozzájárulván, mindenfelé szerencséltető és örvendező felkiáltások és üdvözlések hallatása mellett, az előbb emlitett fenséges Ferdinánd főherczeget, miután ő fensége a feltételeket elfogadta, ezen nemes Magyarországnak és az ehhez kapcsolt részeknek törvényes királyává és urává szabály szerint és szabadon egyhangulag megválasztották és az isteni gondviselésnek segitségül hivása mellett, szerencsésen meg is koronázták.
4. § Mindenképen biztosra vevén maguknak, hogy Ő felségének, a legjobb atyának a legjobb fia, a jóságát és kegyelmét a hű karoktól és rendektől megvonni soha sem fogja, a mit Ő felsége, hogy mindenkor és mindenütt kegyelmesen teljesiteni is fog, azt ujolag és ünnepélyesen megigérte.
