1625. évi VII. törvénycikk

a segélyekről, az áldásos béke fentartása és a véghelyek gondozása javára

Továbbá, a mit Ő szent felsége előterjesztésének az elején és annak a további folyamán is, az országnak már annyiszor megerősitett, de az áldásos béke ellenségeitől fölzavart nyugalmára és a biztonság megóvására, meg a véghelyek fenntartása czéljából a segélyre nézve, nyilvánvaló atyai aggodalmaskodásának megitélése szerint felemlit, azt a hü karok és rendek eléggé dicsőiteni tehetségükön kivül állóknak látják.

1. § Ennek okáért ezen a czimen behatóbb tárgyalásokba bocsátkozván, azt veszik észre, hogy legelsőbben is Ő szent felségéhez kell fordulniok, alázattal kérniök, hogy az ily nagy és messzire terjedő jónak előmozditásában, a hű karoknak és rendeknek jó példájával előremenni és a segélyezésben az áldásos béke fenntartására meg a véghelyek ellátására, az ő kincstárát bőkezüen megnyitni; és az ő római szent birodalmának meg a többi tartományainak támogatását is erősebbé tenni és megszerezni méltóztassék.