A kapitányok, alkapitányok, a véghelyi és mezei, meg más csavargó katonák alkalmatlankodásai és erőszakosságai miatt az egyes országgyüléseken, a különböző vármegyék és személyek, a miképen eddig is mindenkor panaszkodtak, ugy most is, némelyeknek az országlakók kárára és jogsérelmére szertelenül folytatott vakmerő féktelensége miatt, a panasz nemcsak általános, hanem igen sokan közülök az ország közönséges végzései erejénél fogva a bizonyos és sulyos büntetést is megérdemelték volna:
1. § És jóllehet a karok és rendek mindezeket az ártalmas idők kifolyásának tartják, mindazonáltal, nehogy némely kapitányok, alkapitányok, az őrhelyi és mezei, meg más csavargó katonák, az elnézés és engedékenység következtében eltántorodva, jövőre hasonló kihágásokra vetemedjenek, az 1608-ik évi 2-ik; az 1609-ik évi 19-ik és 56-ik; az 1618-ik évi 3-ik; az 1622-ik évi 53-ik és a beszterczebányai 1542-ik évi törvénycikkelyek szigoru megtartását elhatározzák.
2. § Hogy pedig mindazokat a bántalmakat és erőszakoskodásokat annál könnyebben megelőzhessék és orvosolhassák; megállapitják, hogy az 1608-ik évi tizenegyedik pontra nézve hozott határozathoz és a negyedik föltételhez képest, a kapitányi, alkapitányi és a többi tisztségeket, minden valláskülönbség nélkül jólérdemesült és birtokos honfiaknak adományozzák.
3. § Minthogy pedig a kapitányok és alkapitányok közül igen sokan vannak, a kik a törvényes birtokosok fekvő jószágait és birtokjogait, valamint az egyházi és nemes személyek dézsmáit vakmerő bátorsággal erőszakosan elvették és az elvetteket kezükben tartják; elhatározzák, hogy a kárositott fél részéről megkeresett nádorispán ur, az ilyen kapitányokat és alkapitányokat, minden uton és módon, az ellentmondás és tiltakozás utját nem állván, az ilyen fekvő jószágok visszaadására szoritsa.
