Az 1622. évi 50-ik törvénycikkelyben kirendelt bizottságnak eljárásáért a hű karok és rendek, név szerint pedig a főtisztelendő püspök ur és a győri tisztelendő egyházi káptalan, a császári és királyi szent felségnek, legkegyelmesebb uruknak, örökös hála köszönetet mondanak:
1. § És jóllehet, hogy ama biztos uraknak határozatát, a melyben kimondják, hogy azok az ezredhez tartozók, a kik Győrben laknak, a püspöknek és káptalannak, mint földesurnak vannak alá vetve, az Ő felségétől arra kiküldött tanácsos urak, a jelen országgyülés alatt oly módon magyarázták, hogy ezek az ezredhez tartozók, a kiket, mint jobbadán németeket, ott szabad tartani, huszonnégynél többen ne lehessenek; a kik ugyanis személyükre nézve azon vár főkapitányának, házaikra nézve pedig a földesuraknak engedelmeskedni; az ilyen elhunytaknak örökösei és örökségei pedig a többi polgárok módjára azon földesurak alatt lenni: a mindkét nemzethez tartozó katonák pedig, ingó javaikra nézve, a hadbiróknak, házaikra nézve pedig a földesuraknak a biráskodása alatt állani tartozzanak. A biztos urak részéről kimondott határozatnak a többi pontjait, Ő felsége mindenekben kegyelmesen jóvá- és helybenhagyta.
2. § Ennek okáért minden további panaszoknak megszüntetése végett, Ő felsége kegyelmes beleegyezése mellett, elhatározzák, hogy jövőre a fő- és alkapitány urak és a többi hadi és élelmezési tisztviselők és azon helynek harminczadosai is, magukat a biztos uraknak érintett határozatához alkalmazni tartozzanak és kötelesek legyenek.
3. § Ő szent felsége kegyelmesen megigérte, hogy ezt komolyan megparancsolja és afelől gondoskodik.
