A karok és rendek jól emlékeznek, hogy a korábbi időkben a Kanizsa átellenében levő várak megerősitésére nézve mit határoztak; a többi közt arra is, hogy az egervári vár megerősitését mikép vállalták magukra:
1. § Mivel pedig ugy találják, hogy e várak közül egyik sincs ugy elhagyatva, és egyik sincs annyira veszélyeztetve, mint Zalavár vára, a mely egyedül annyira romlásnak indult, hogy nemcsak ezt, hanem még a szomszédos részeket is láthatólag veszély fenyegeti.
2. § Hogy tehát ezzel a nagyon fenyegető veszélylyel minél előbb szembeszállhassanak, elhatározták: hogy az emlitett Egervár és Nempti váraknak megerősitését Ausztriának és Stájerországnak hagyva fönn, a mondott Zalavár várának megerősitéséhez fognak.
3. § Ez okból a hidak kijavitására (a mi nem csekély munkát kiván) a többi véghelyekhez rendelt ingyen munkákon kivül, az egész Somogy vármegyét erre alkalmazzák. A munka tovább folytatására pedig a Dunán inneni vármegyéket összesen és egyenként ugy, hogy ezek a vármegyék hat napi kézi munkáért, az egyes kapuk után, egy-egy magyar forintot tartozzanak beszolgáltatni, kivévén Zala és Veszprém vármegyéket, meg a nemzetes Zichy Benedek járását Vas vármegyében, a melyek ingyen munkák fejében szekereket és gyalogosokat természetben szolgáltassanak.
4. § A miért is a karok és rendek Ő felségét alázattal arra kérik, hogy ez épités élére épitőmestereket állitson. A karok és rendek részéről azok mellé a munka felügyelőiül és az épitkezésben segédkezőkül nagyságos Bakacs Sándor urat és nemzetes Hagymási Kristófot meg Sárkány Istvánt adják hozzá.
5. § A pénzbeli adókat pedig Csillag György Zala vármegyei szolgabiró szedje be.
6. § Azokkal szemben azonban, a kik a véghelyekhez megszabott ingyen munkák teljesitését elmulasztják, az ezerötszázhatvanharmadik évi huszadik és huszonegyedik czikkelyeket idézik, megujitják és azok megtartását elhatározzák.
