1625. évi XXVII. törvénycikk

a közadó hátralékokat a közelebb mult országgyülésen előirt mód szerint miképen kell fölhajtani és mi czélra forditani?

Jóllehet, hogy a legközelebb mult soproni országgyülésnek a 35-ik törvénycikkelye, a közadó-hátralékok fölhajtásának módját és rendjét előirta; mindazonáltal, mivel az országnak az azutáni zavaros helyzete miatt számadást nem vehettek, azért elhatározták, hogy a nádorispán ur ezt a törvénycikkelyt, minden további halogatás nélkül, kellő végrehajtással foganatositsa.

1. § A mely országos adókat pedig, az 1621-ik évtől, a jelen 1625-ik évig bezárólag, akár rovatal alakjában, akár az ország szent koronája őr urainak a fizetésére, meg az arra vigyázó gyalogkatonák ellátására; valamint az országlakók pozsonyi házának a javitására és annak hátralévő vételára kifizetésére vetettek ki; mindezekről az ugy rendes, mint rendkivüli bevételekről és az elmaradt hátralékokról összesen és egyenként, a vidéki és az országos pénztárnokok és kezelők az emlitett nádorispán ur részéről arra kiküldendő személyek előtt (a kikhez a magyar kamara számvevő mesterét is hozzájuk kell adni) és az ugyanazon nádorispán urtól kitüzendő időben és helyen, kellő számot adni tartozzanak.

2. § Az ezen számadásvétel rendén, akár a pénztárnokoknál, akár pedig az urak és nemesek fekvő jószágaiban, a mi hátralékokat találnak, azokat egészben, azoktól a pénztárnokoktól és kezelőktől, vagy ezeknek halála esetében, hátramaradt örököseiktől, maradékaiktól és utódaiktól, a nádorispán ur, egy hónapon belől egyszeresen, ennek leteltével pedig büntetésképen kétszeresen, és pedig azoknak a javaikból és ingóságaikból, ezeknek elégtelensége esetén pedig, a birtokjogaikból mulhatatlanul fölhajtsa.

3. § A koronát illető hátralékpénzekből, az előbb emlitett Pálffy István urat és a Révay Péter ur, meg az Apponyi Pál ur örököseit elégitsék ki.

4. § Az emlitett ház végett kivetett adóhátralékából a ház eladóinak tegyenek eleget és kijavitását folytassák; felügyelő lakóul pedig abba a nádor egy gazdát tegyen.

5. § És minthogy a pozsonyi kamara pénztárnokának a néhai nemzetes Schifferer Mátyásnak az özvegye és árvái ennek az ingó és ingatlan javát örökölték, ugy az özvegy, mint az árvák, a bevételekről és kiadásokról, az emlitett javakból reájuk szállott örökrész arányához, meg az özvegy részéről a kamarától felvett letéteményhez mérten, számot adni tartozzanak.