Minthogy a koronaőrök, várnagyok és a zsoldos katonák, fizetésük és zsoldjuk kiszolgáltatása iránt, illő kérelemmel a karokhoz és rendekhez fordulnak; a fennebb előrebocsátott hátralékok összege mellett és azon felül ezeknek a koronaőröknek és gyalogosoknak, a földes urak saját zsebéből, a legközelébb jövő Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára minden kapu után egy magyar forintot határoznak; a melyet minden vármegyében az adókivetőknek kell fölszedniök és az egyik koronaőrnek, tudniillik Dóczy István urnak (a kinek az ilyenek bevételeért kétszáz forintot rendelnek) a kezéhez szolgáltatniok.
1. § De Szlavoniában és a török hódoltság alá vetett kapuk után a felét fizessék.
2. § És ez az adózás a jövő országgyülésig tartson.
3. § És erre a czélra ne csak az érintett kapuk adózzanak, hanem az alispánok, szolgabirók, meg az esküdt ülnökök, a szokáshoz képest lelkiismeretesen vonják taksa fizetés alá az egytelkes és czimeres meg a menekült nemeseket, valamint a kunokat és jászokat, nem különben régi szokás szerént, a zsidókat és anabaptistákat, (de ezzel az országba be ne kebelezzék) továbbá a meg nem rótt falukat, egyházi nemeseket és szabadosokat; végül azokat a kiváltságolt mezővárosokat, a melyeknek kapuik nincsenek, ugy szintén a molnárokat, a kiknek malmuk van, meg a szénégetőket és favágókat is.
4. § A mely adóknak bevételéről és kiadásáról az egyik koronaőr, az emlitett Dóczy István ur, a legközelebb tartandó országgyülésen kellően elszámolni tartozzék és köteles legyen.
