Minthogy ezt a Magyarországot az isteni gondviselés olyan területre helyezte el, a melyen azt a leghosszabb földvonalban, az Isten népe esküdt és hatalmas ellenségének a veszedelmes szomszédsága környezi s ennélfogva ez méltóan a keresztyénség birodalma védbástyájának nevezhető és annak is kell azt tartani:
1. § Ennekokáért a karok és rendek elsőbben és mindenekelőtt azt tartották méltónak, hogy azok felől határozzanak és végezzenek, a melyek ennek a még meglevő hazának egyaránt biztonságot, meg előmenetelt szerezhetnek és adhatnak.
2. § Ezek között, a miben mindenki egyetért, első helyet a végerősségek követelnek, a melyek, a mint a tapasztalás bizonyítja, legtöbbnyire a róluk való intézkedés minőségéhez képest, az országnak a jóllétét, vagy hasonlóképen a veszedelmét is, magukkal szokták hordozni és okozni.
3. § Minthogy tehát a véghelyek fennállásához kiváltképen ezek szükségesek, ugymint: az épités, zsold, élelem és fegyverkészlet, a császári és királyi szent felség és az országlakók jónak látták, hogy azoknak, és pedig ugy a magyarországi, mint a Kulpa melléki báni véghelyeknek, névszerint pedig Ujvárnak, a megerősitése és kijavitása végett, az annyira szükséges és hasznos munkára, azonnal ahhoz értő és alkalmas épitőmestereket és munkásokat küldjenek; az épités költségeinek egybeszerzésére és azon czélra forditására nézve pedig méltóztassék Ő felsége kegyelmesen kieszközölni, hogy az Ő szent felsége közbenjáró megkeresésére, a régi bevett szokás szerint, a római szent birodalomban, meg a szomszéd tartományokban is adózzanak.
4. § És, hogy a mit Ő felsége Nempthinek Styria részéről és Egervárnak Ausztria részéről való kijavitására nézve kegyelmesen jelez, azt Ő szent felsége az ő kegyelmes értesitéséhez képest, megsürgesse és végrehajtáshoz juttassa.
