1630. évi XXX. törvénycikk

a nemesitésnek, meg a czimeres levelek fölkérésének és adományozásának a módját előirják

Nyilván áll, hogy némelyek a czimeres levelek szorgalmazásában mily nagy tolakodással járnak el, hogy a midőn semmi érdemekkel és erényekkel sem ékeskednek, mégis azt képzelik, hogy azokra számot tarthatnak.

1. § Ennek okáért a karok és rendek komolyan elrendelni kivánják, hogy jövőre csakis belföldieket és ezeket is nem másképen, hanem legalább három tanácsosnak avagy valamelyik vármegyének az ajánlatára nemesitsenek meg.

2. § Az idegeneket pedig, a kiket a nemesités előtt meg nem honositottak, az ország nemeseinek semmiképen ne tekintsék.

3. § És habár tettleg az országban laknak is, mindazonáltal, mivel csupán a czimeres levelek utján magyarokká nem váltak; a honfiaknak jogsérelmére fekvőjószágokat ne vásárolhassanak és ne birtokolhassanak: hanem a honfiak az ilyen fekvőjószágokat, ezek igaz értékének letétele mellett magukhoz válthassák.

4. § A jobbágyság állapotában levő személyeket pedig, a földes uraktól meg a vármegyétől nyert különös beleegyezés és ajánlás nélkül, semmiképen meg ne nemesitsék; máskülönben a czimeres levelek, azoknak, a kik azokat kinyerték, hasznukra nem lehetnek és az illetők a többi jobbágyok módjára a földesurak alatt maradni tartozzanak.

5. § A czimeres levelek adományozásánál pedig jövőre azt a módot kell megtartani, a melyet az 1622-ik évi 17-ik törvénycikkely tartalmaz; annak a hozzáadásával, hogy az ármális leveleket abban a vármegyében kell kihirdetni, a melyikben tudniillik azoknak a megnyerője, köztudomás szerint lakik.

6. § És az ilyen czimeres nemesek, lakjanak akár a szabad királyi városokban, akár a véghelyeken akár pedig egyebütt, a vármegye kebelében adózni tartozzanak; az adózni vonakodókat az alispánok kellő büntetéssel büntessék.