A felső-magyarországi részekben, a néhai Bethlen Gábor erdélyi fejedelem részéről, az 1619-ik évtől kezdve az ő haláláig elfoglalt, elvett, eladott, ideiglenes joggal átruházott, megváltott, avagy a fejedelem párthiveitől és ezeknek az örököseitől, a korábbi birtokosokkal szemben bármiképen birtorolt, ugy egyházi, mint világi összes fekvőjószágoknak és birtokjogoknak a visszaadására nézve elhatározták:
1. § Hogy az ilyen fekvőjószágoknak, a károsultak s ezek örökösei, utódai és érdekeltjei kérésére, az alispánok közvetitése mellett megkeresett mostani birtokosait, az ilyen fekvőjószágok visszaadása és az időközben huzott jövedelmek megtéritése iránt megintsék.
2. § A kik, ha azokat azonnal vissza nem adnák; akkor a károsultaknak a kérésére az ország azon felső részeiben, az ország nádor ura részéről kitüzendő határidőben és helyre, törvényesen perbehivatván, megjelenni tartozzanak és kötelesek legyenek.
3. § Az ország nádor ura pedig, a tanácsos urakkal, meg a királyi tábla előkapható biráival, az ilyen fekvőjószágok visszaadása iránt, végső határozatot hozhasson és ezt, semmiféle jogorvoslat ellen nem állván és ellen nem állhatván, végrehajtással foganatosithassa.
