Mi, második Ferdinánd, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Stiria, Karinthia, Krajna herczege, Morvaország őrgrófja, Habsburg, Tyrol és Görcz grófja stb., jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetül és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a midőn mi azért, hogy ezen Magyarországunknak a fentartásáról, közbékéjéről és nyugalmáról gondoskodnánk, a mi hiveinknek, az összes főpap, báró uraknak, nemeseknek és a mi Magyarországunk többi karainak és rendeinek stb., szt. András apostol ünnepére vagyis a mult ezerhatszázharmincznegyedik év november havának utolsó napjára, Sopron szabad királyi városunkba közönséges országgyülést hirdettünk, a melynek mi is személyesen az élén állánk; a kölcsönös tárgyalásokat bevégezvén és az országgyülést befejezvén, ugyancsak a főpap és báró urak és a nemesek és mondott Magyarországunk többi karai és rendei felségünk személye elébe járulván, az ugyanazon országgyülésen mindnyájuk közös akaratával, szavazatával és kölcsönösen egyhangu beleegyezésével hozott bizonyos czikkelyeket adtak és terjesztettek előnkbe.
2. § Alázattal kérvén minket, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenként mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén és azokhoz királyi beleegyezésünket megadván, királyi hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni, valamint ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is, mindenkivel a kit illet, megtartatni méltóztatnánk.
3. § A mely czikkelyeknek a tartalmuk ilyen:
Előbeszéd, a melyben az ország karai és rendei Ő felségének, az ország és az országlakók iránt tanusitott kegyelmes és atyai gondoskodásáért és támogatásáért alázatos köszönetet mondanak és az országgyülési czikkelyeket megerősités végett bemutatják
Ennek a nemes Magyarországnak és a hozzákapcsolt országoknak az összes hű karai és rendei sokáig és sokat gondolkoztak azon, hogy hüséges engedelmességüknek és alázatosságuknak minő és mekkora kimutatásával tehessék magukat érdemesekké a szentséges császári és királyi felségnek, az ő legkegyelmesebb uruknak arra a bámulatos és páratlan jóindulatára és kegyelmességére, a melyet szeretett hazájuk és nemzetük iránt soha el nem muló emlékezetére és örök dicsőségére, a jelen országgyülés kihirdetésével és megtartásával, a legnagyobb mértékben tanusitani méltóztatott; a midőn is Ő szent felsége, habár az összes keresztyénségnek a nehéz gondjai nyomják, a különben igen kedvezőtlen időknek megkivántató része feláldozásával és felséges megjelenésével, ennek az országnak a hűséges karai és rendei megörvendeztetésére, sőt megtisztelésére a maga és egyben a felséges császárné és a fenséges király, császári és királyi trónját közéjük áttenni és áthelyezni kivánta.
1. § De be is ismerik, hogy Ő felségének ez a több, mint atyai kedvezése, az ő mindennemü hódolatukat és engedelmességüket felülmulja, és hogy az ő igyekezetük Ő felsége kegyelmességének nagyságát föl nem érheti.
2. § Minthogy továbbá soha semmit sem forgattak kevésbbé elméjükben, mint azt, hogy Ő felségének ezt a várvavárt megérkezését inkább panaszolkodásokkal, mint üdvkiáltásokkal fogadják; mivel senki sincsen ő közöttük, a ki Ő felségének akár az akaratával, akár a parancsával csak a legkisebb mértékben is magát bántva érezné, ennélfogva Ő felsége állandó és a felséges ausztriai ház örökkétartó jólléteért Isten előtt könyörögve, jóllehet hogy Ő szent felségének még azon kegyelmes elhatározása után is, a melyet némelyeknek a kihágásai miatt elébe terjesztett sérelmekre kegyelmesen közölt, volnának még olyan dolgok, a melyeket a régi bevett szokás szerint (a melyhez jövőre is ragaszkodnak), további kérés alakjában alázattal felterjeszthetnének; mind azonáltal Ő felségének a legkegyelmesebb előterjesztéseit beható tanácskozások alá vevén, alázattal csak azoknak a végzéseknek czikkelyeit mutatják be, a melyeket e hű karok és rendek az Ő felsége hatalmának és saját fenmaradásuknak érdekében hoztak.
3. § És esedezve járulnak Ő felsége császári és királyi trónja elé, hogy azokat minden pontjaikban, záradékaikban és czikkelyeikben az ő vele született és gyakran tapasztalt kegyelmességénél fogva királyi hatalmával helyben- és jóváhagyni és megerősiteni méltóztassék.
4. § A mely czikkelyek igy következnek:
