Akadtak olyanok, kik a legutóbbi években Ő felségének semmiféle nyilt levelére sem támaszkodva, az országban katonákat szedni és hadmozdulatokat rendezni merészkedtek s nagy katonai féktelenséggel magukat Ő felsége hü országlakóihoz, a nemességhez és a szegény néphez beszállásolván, a legsulyosabb kártételektől, rablások s más türhetetlen nyomorgatások elkövetésétől sem irtóztak, a miből szükségkép csak belső gyülölködés és idegenkedés származhatott és fejlődhetett:
1. § Ha tehát Ő szent felsége a jövőben, a szükségtől kényszeritve, katonaság összeirását fogja jónak látni, a karok és rendek Ő felsége kegyelmes utasitásához képest a következő módot rendelik megtartandónak:
2. § Hogy tudniillik az ilyen besorozandó katonák kapitányai, Ő felségének a részükre kiadott nyilt levelét, először és mindenek felett az ország nádor urának, azután az ország generális kapitányainak, Szlavoniában a bán urnak és végül azokban a vármegyékben, a melyekben tudniillik sorozást tartani kivánnak, előmutatni, és ugy megszállásukra, mint a besorozott katonaság kivitelére nézve azoknak a vármegyéknek az irányitásától függeni tartozzanak és kötelesek legyenek.
3. § A máskép eljárókat semmiképen be ne bocsássák, sőt azokat maguk a vármegyebeliek eltilthassák és el is tiltsák.
4. § Ép oly módon kell a mágnások szolgálatában állókkal és az őrségbeliekkel szemben is eljárni, a kik faluról falura szállva magukat s lovaikat tartatják és a szegény népen élősködnek.
